Hm, hogy is tudnám jellemezni a lelki világom jelen pillanatban... Azt hiszem tudom: Teljes káosz! Ki vannak akadva emberek, ha azt merem mondani, hogy közük van hozzá, de ha egyszer tényleg. Most ember. Kiakadsz minden apró kakin, engem hibáztatsz, és még nekem legyen lelkiismeret furdalásom. Ez így nem, normális... Azért, mert nem bírod elviselni, ha valakinek másnak van igaza, mert csak a te elméleteid léteznek és ha az ember őszinte veled véletlenül sem hinnél neki. Ez nekem kösz, de jelenleg nem kell. Ha nem érted... Hát. Sírjak? Nem fogok... Meg letiltasz itt-ott? Ajh öcsém... és én menekülök. "Miért blogon teregeted ki?" Mondom a nevet? Meg, nem csak veled vagyok úgy ahogy, azt se tudja senki ki vagy. Nem ismersz, csak ez derült ki.
Nem csak-e miatt kavaros meg zavaros minden bennem jelenleg. Nyugalom, nem vagyok depressziós, csak kicsit "kattant"? Talán ez a helyes kifejezés. Talán.
julcsám (L) köszönöm.
Az ujjam kb lerohad, amit magamnak köszönhetek. Azt sem tudom, mit csináltam vele. Fáj, be van kötve, de már nem olyan borzalmas, mint tegnap.
Ennyit mára. Semmi kedvem nagyon írni.
Tervezem fejben a felnyitott szívet, és a különcöt...
Művészi hajlamok kibontakozásra várnak.
Hm.
Bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése