.

"Kötéltáncos vagyok,
aki a józanság és az őrülett között egyensúlyozik."

Idézetek. Csak mert szépek :)

Nyugalooom. Mindenkinek szólok, mielőtt össze frászolnátok magatokat :) Csak tudom, hogy nem mindenki szerelmes meg rózsaszín felhő, szóval van pár borúsabb idézet is :) De szépek, mindenkinek ajánlom, különben be sem tettem volna.

Mosolyogj... Szivárványok mindig léteznek.

"Mert ahogy Én, Te is képtelen vagy elmondani ki vagy... Te is inkább elmeséled az életed egész történetét ahelyett, hogy kibukna belőled az a néhány véresen igaz szó, ami ott lakik lelked mélyén - mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív - és megmutatnád végre, hogy valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol tartasz a sorsoddal..."

"-Ugye mégki fog sütni a nap? Még találkozunk? Igaz? Nem fog elmúlni soha... mond, hogy nem fog...

-Nem mondhatom. Egyszer mindennek vége lesz. Nekem is, neked is. El fog jönni az idő, mikor nem foglak többen hazakísérni."

"Egy tökéletes világban ez sohasem történt volna meg, egy tökéletes világban Te még mindit itt lennél..."

"És itt fogok ülni melletted, amíg itt vagy a folyónál. És ha lefekszel, a házad előtt fogok aludni. És ha elutazol messzire, oda is utánna megyek. Egészen addig követlek, amíg te magad el nem küldesz. Akkor elmegyek. De akkor is szeretni foglak életem végéig."

"Csak mosolyogtam bele a párnámba. Ő az enyém..."

"De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?"

"Vannak ilyen ritka pillanatok az életben - amikor a színek hirtelen színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat, jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban Ő jár a fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi irántad."

"Van olyan az életben, hogy nem tudjuk, mi köt egy emberhez. Csak azt érezzük, jobb vele, mint nélküle."

"Mikor nem keresel, nem hívsz, mindig arra gondolok, hogy nem tudsz. De sose fordul meg a fejemben, hogy esetleg nem akarsz..."

"Remegő lábakkal a párkányra lépek, becsukom a szemem és cseppet sem félek. Régi emlékek mindig kísértenek, felnézek az égre, s tudom nem tévedek. Utolsó szavaim suttogom a szélbe: kimondom, szeretlek - s így ugrom a mélybe..."

"Te hős akarsz lenni, igaz? Az igazság bajnoka. Csakhogy az embereknek nem az kell. Ők beérik a sajtburgerrel, a lottóval és a tévével" :')

<3

Azt kérdezted ki vagyok én...

(saját)

- Miért félsz?

- Nem félek...

- De igen félsz! Félsz kiállni magadért! Mintha annyival kevesebb lennél azoknál az embereknél. Mintha annyival kevesebb lennél bárkinél! - hirtelen jött mély, hűvös csend vágott közbe - Tudod mit, ha így gondolod így is van. Egy senki vagy! Egy felesleges lény!
- Nem ismersz igazán. Sajnálom.

- Nem hagyod, hogy ismerjelek! - a lány őzbarna szemébe nézett amit ő zavarában a padlóra szegezett, a fiú szeme ugyanis tele volt aggodalommal. - Ki vagy te?

A lány hallgatott, majd mély lélegzetet vett. A padlót nézte, szemeit nem merte felemelni, még mindig a szégyen uralkodott rajta amiért így lehordták a lábáról. Érezte, hogy barátja türelme egyre fogyatkozik, így elkezdte kilökdösni magából a szavakat, amik halkan a világba szóródtak.

- Nem vagyok... csak, egy lány. Valaki aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket, és aki addig nem hagy el, amíg szügséged van rá. Aki a vihar közben arra gondol, hogy a végén kisüt a nap, és láthatunk egy gyönyörű szivárványt.

- Sosem hibázol?

- Rengetegszer hibázom.

- De ez mind csupa jó dolog!

- Ez az amit mások látni akarnak.

- Akkor ez nem is te vagy?

- De igen, az is én vagyok.

- Nem értem.

- Egy lány vagyok, aki mindenben próbálja a pozitívat, a jót megtalálni. Sokan meghökkennek, hogy hozok rossz döntéseket, dehát ember vagyok. Viszont nem félek döntést hozni, nem félek feladni, nem félek harcolni. Csak tudod néha fáj, hogy soha nem kérdezi meg senki, hogy jól vagyok-e, mert olyan természetesnek veszik, hogy velem minden rendben. Nem mindig van minden rendben. Van, hogy szétdobálok mindent a szobámban, vagy a fallal üvöltök! Néha pedig egyszerűen sírok.

- Sírsz?

- Meglep?

- Nem vagy az a típus.

- Látod... éppen erről beszélek.