Az akarok lenni, ami akkor voltam
mikor az akartam lenni, ami most vagyok...
mikor az akartam lenni, ami most vagyok...
A zene jó. A zene megnyugtat. A zongora hangja szinte hipnotikus hatással van rám olykor, bár nem csak... Ha ének nélküli zenét hallok az valahogy, elvarázsol. Egyszerű, különleges, élénkítő és megnyugtató.
Mi emberek furák vagyunk. Hol az érzelmeik irányítanak minket, hol a kusza gondolataink... sokszor azonban nem is a saját kezünkben van az életünk kormánya. Olyanok vagyunk, mint az élő marionett babák, bár látható kötelek és kizárólag egy játékos nélkül. A drótok amiken ráncigálnak a szavak amik miatt változunk csak, hogy megfeleljünk. Álarcot kenünk magunkra, főleg mi nők, egy valódi maszkkal takarjuk el valódi énünket, ami talán gyönyörűbb minden ecsetvonásnál. Csak épp képtelenek vagyunk ezt elhinni, köszönhetően egy annyira eltorzult szépségideálnak, ami manapság körülvesz minket. Persze, próbálunk megfelelni ennek a lehetetlen helyzetnek elvégre hőn szeretett férfinemű lényeink a tökéletességet várják tőlünk. Nem jogtalanul, hiszen a nő mindig is a finomság, a kecsesség, a tökéletesség, a nyugalom mintája marad, de muszáj ennek ilyen áron? Feltétlenül szügséges, hogy a 15éves kislány úgy nézzen ki, mint egy 29éves nő? Feltétlenül szügség van arra, hogy egy teljesen eltorzult beállítottsága legyen a gyerekeknek. Nem csak a kislányoknak, fiatal lányoknak, ugyanúgy a fiúknak is. Miért lepődünk ugyan meg, ha fiatalabbnak néznek minket a korunknál, ha azok akik nálunk fiatalabbak idősebbnek festenek? A rengeteg festék, a kivágott ruhák, igen ez mind szép és mind "nőcis", de ezt feltétlenül egy 14éves lányon kell látnom aki már bulémiás? Szerintem nem. Szerintem ez egy egy "gyönyörű" lejtő az emberek számára. Tudatlan ostoba klónokat kreálni, értelmes, fejlődőképes emberek helyett? Félreértés ne essék! Nem azt mondom, hogy nem kell se a nőknek se a férfiaknak odafigyelni magukra. Pusztán mindenkinek a KORÁHOZ ILLŐEN, reális keretek között.
Ahh. Az itteni felszólalásom mit sem ér. Még téged sem érdekel, vagy felháborodsz rajta a helyett, hogy megnyugodnál és paraszti ésszel végiggondolnád.
FamilyGuy. Szeretem. Mostanában nagyjából ezen élek. Nincs nagyon hova menni, meg kivel. Vagyis de. Néha, egy egy nap, de abból is van, hogy probléma születik. Legalább akkor jól éreztem magam. Ma itthon voltam. Pakolásztam, pár dolog elő maradt, anyu mosott és behozta a ruháim. Csak letette a székre, én pedig ugye éjjel hazaértem nem volt kedvem eltenni. Ma elraktam, mert zavart. Lázadni akartam saját magam és a rendmániám ellen, igazából... csak lázadni akartam valami ellen s inkább ebben élem ki mint, hogy vitázzak a szüleimmel, arra igazán semmi szügség. Leszámítva ha szügséges, de annak megvan a maga ideje.
Dávid dolgozni ment. Holnap beszélünk reggel. Várom :$ Mindig várom :$
Elmaradva bár, de törve nem (L) Boldogot nekünk kicsim (L)
Még mindig ^^ Nincs már nagy rózsaszín köd, egyszerűen csak szeretem :)
