... már ti is megérdemeltek egy jó kis bejegyzést. Mármint, olyan tartalmasat. Nos hát, hajat felkötni és kezdjünk neki az írásnak. Lássuk csak, lássuk csak... Miről is beszéljek ma?
Írjam le nektek a képet amit a minap láttam miközben jöttem hazafelé? Azt, hogy mennyire tündéri is volt az az ikerpár a babakocsiban. Hogy az egyikük aludt csendesen, zavartalanul mit sem törődve a világ problémáival a másikuk pedig előre hátra dülöngélve kacarászott, miközben az édesanyja egy csomag pelenkát próbált betuszkolni a babakocsi aljába...
Esetleg elmesélhetném azt is, hogy a könyv amit Melitől kaptam kölcsön milyen eszméletlenül tetszik, mennyi értékes dolgot találtam benne... és nem is sejtettem volna. Elmesélhetném, hogy a könyv címe "Lelke rajta - A tetoválás pszihológiája". Talán az egyik részt ami a legjobban tetszett be is másolhatnám: ' A világ változik, benne az ember is, és a legtöbb amit tehetünk, hogy igyekszünk elfogadni egymást, bármilyenek is vagyunk. '
Elújságolhatnám, hogy egy hónap mászkálás után végre sikerült találnom, és vettem egy fekete kapucnis cipzáros pulcsit. Kitaglalhatnám, hogy mennyire ostoba, undorító vagy gagyi pulcsikat láttam alig 4hát alatt és, hogy a végén már úgy voltam, hogy felrobbanok, mert nem hiszem el, hogy nincs egy normális. Kellemes csalódás volt ma bemenni Norberttal tesco-ba [igen tesco ne szólj be jó az] és megtalálni a tökéletes, méretben is teljesen jó fekete, fehér mintás cuccot.
Meg oszthatnám, hogy miért vicces a 'nézd.nézd.nézd.nézd' vagy a '...csak nyaltam és nyaltam'
Ki is akadhatnék, hogy mert valaki elcseszett valamit valószínűleg kikapcsolják a telefonomat... ahogy azon is, hogy a társasunk még mindig nem került elő és már olyan ember faggatózik utána akinek tök nem kellene, de talán ő visszakapja.
Az biztos, hogy 4917.
Áradozhatnék a nővérem esküvőjéről és annak szervezéséről. Sőt, nagyjából minden pillanatát közvetíthetném, de ezt nem itt teszem meg.
Félig rózsaszín felhők közül [mert ugye fél lábbal mindig a földön, a realitáson] sikongathatnék Norbertről akit imádok. Ezt meg is tenném, ha nem más piszkálná a csőröm...
Azt is taglalhatnám, hogy milyen 'gáz' már, hogy itt vagyok 18éves és pénteken este a gép előtt ülök, hallgatva ahogy a tesóim a szomszéd szobában röhögnek a filmen és ahogy anyuék 'bosszantják' egymást.
...de nem teszem....
A mai nagy cukorrohamnak köszönhetően, most olyan kiegyensúlyozott a közérzetem, hogy az már-már rémisztő a számomra. Semmi nem aggaszt, semmi miatt nem vagyok szomorú... egyszerűen csak jól érzem magam!
Viszont megfordult a fejemben valami... igazából forog egy ideje, ami úgy, nem hagy nyugodni.
Ma egész nap azon törtem a fejem, milyen jó, hogy vannak azok a barátaim... akikben bízhatok és akikről tudva tudom, hogy mindig mellettem állnak majd.
Vagyis eddig megrendíthetetlenül hittem ebben...
Nem, egyikük sem csinált semmi olyasmit ami miatt el kellene gondolkoznom, hogy ÚRISTEN vagy valami... Egyszerűen az amit magam körül látok... Pontosabban egy számomra fontos ember életében.
Hányingerkeltő!
Hogy merték ezek az emberek a barátjának nevezni magukat? Komolyan? Hogy volt arcuk? Nem dühből kérdezem... csak egyszerűen érdekel. Csak azt szeretném, hogy valaki megmagyarázza. Mi módon lehetséges az, hogy egy elvileg erős 8-10éves barátságot felrúgjanak olyan apró tényezők, hogy röhögőgörcsöt kapok komolyan. Azért, mert elköltözött egy másik városba még nem szűnt meg létezni... és elárulom, hogy A SZERETETET NEM KM-BEN MÉRIK! Ráadásul hála a 21. századnak, az Internet világának és a telefonoknak a kommunikálást még inkább megkönnyíti egynéhány tényező. De nem. Nektek ő már nem volt. Viszont nem ez benne a legszebb. Még TI kezdetek el VELE kiabálni, meg veszekedni, hogy nem keresett titeket naponta mikor nektek ugyanúgy 3-4gombnyomás lett volna az egész. Vicces, hogy olyan emberek hívták akikre egyáltalán nem számított.
Aztán hoz egy másik döntést ami nem tetszik nektek. Aminek következtében vagy levegőnek nézitek, vagy rásóztok minden szart, vagy kiosszátok. Szentnek hiszed magad basszus? Néztél te már magadba?! A mennyei mannát várod kb a semmiért, meg az utálkozásért, a kétszínűségért, a bunkózásért...??? Jól vagy összerakva ember?!
Aztán miután kigolyóztátok [amit nem mellesleg aki 'kirakta' ELFELEJT BASZD MEG!] méééég bele akartok szólni a dolgaiba. Helyén van az agyatok?
"A barátunk, csak jót akarunk neki" Aha. Látom... Kapjátok be.
Aztán felőlem engem is lehet utálni, meg átnézni rajtam [amit már meg szoktam pár éve, szóval nagyon nem hat meg XD] de gondolkozzon már el egynéhány ember könyörgöm!
...na most vagyok már mérges.
A helyett, hogy a másikat hibáztatod mindenért [mert az persze könnyebb] szerintem körül kellene nézned a saját kis "perfekt" életedben... és nem verni a melledet valamiért amit csak úgy a kezedbe adtak. Szánalmas....
Viszont, hogy a végén legyen valami vidám:
a szerelem egy titokzatos játék és ez benne a szép.
olyan, mintha fejest ugranál egy medencébe,
amiről nem tudod, hogy sekély-e vagy mély.
persze ha sekély akkor megsérülsz, még le is bénulhatsz nyaktól lefelé,
viszont hogyha mély.. fejest ugrassz a hitbe,
bízol a másikba és feltétel nélkül átadod magad, erről szól az élet.
ismered a vásári játékokat, ugye? tudod, egy kettőt nehéz megnyerni,
de olyan is van, amit mindenki könnyen megnyer.
ez a különbség a szerelem és a szex között.
a szex az a kis játék, ahol mindenki kap egy kis ajándékot,
senki nem megy haza üres kézzel.
a szerelem az, amit nagyon nehéz megnyerni.
de ha sikerül és te viszed haza azt az életnagyságú kitömött rinocéroszt,
az sokkal jobb érzés, mint megnyerni egy vacak kis kulcstartót.
szeretlek norbert.
