/skdjslkdjlaskdjslakdjdjsdjasd hangulat... bwálöhhh/
Érdekes, hogy manapság az emberek adnak haszonból, kényszerből. Sajnos egyre inkább kiveszik az, hogy együttérzésből, vagy szeretetből adjanak.
Mielőtt valaki félre értené nem a fizikai dolgokról beszélek.
Fel sem fogják egyesek, hogy mennyire sokat jelent csak egy pillantás sokszor !
Ez ma jutott eszembe, mikor... szóval történt valami, és csak bámultam egy pad közepét miközben beszéltem. Egyik srác nem nevezem nevén, mert "őnemjófej" XD /hülye!/ szóval taylor megállt mellettem és éreztem, hogy néz. Felnéztem és valami olyan volt a tekintetében amitől kicsordult a könnyem... Valami megfoghatatlan. Csak bámultam és mintha bele látott volna a fejemben, pontosan egy olyan pillantást kaptam tőle, egy olyan higgadt és nyugodt tekintetet amiben ott és akkor szükségem volt. Vagy lehet, hogy csak a könnyeim közül tűnt ilyennek, de bejött... Aztán kaptam egy szintén mindent eláruló ölelést. Köszönöm.
Rájöttem, hogy igen vannak dolgok amiket szavakkal tudunk csak és azzal kell kifejeznünk, de vannak dolgok amiket egyszerűen nem lehet szóval kifejezni, vagy pusztán nem érdemes. Egy pillantás, egy gesztus, egy mozdulat, egy mosoly, egy sóhaj, egy bökés... Annyi mindent elárul.
A baj csak az, hogy az emberek nagyon félnek már adni, s ugyanazon okból ezeket a gesztusokat elfogadni is. Ha valaki bátorítja őket, sokan úgy vélik nem elég jók. Ha azt mondják "szép volt" úgy veszi le, hogy kigúnyolják... Elég elkeserítő nemde?
Több mosolyra, és érző pillantásra lenne szükség... mint szavakra.
"Két ember között a legrövidebb út, egy mosoly"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése