Én egy olyan lány vagyok, aki akkor is letagadja, hogy sírt mikor még könnyes a szeme...

"Szeretlek -suttogom- mindig is szeretni folgak!"

Minden nap kell, hogy az ember egy picikét is, de nevessen... vagy érezze, hogy valakinek fontos. Elég, ha csak egy röpke pillanatig is érzi úgy, hogy örülnek neki, vagy szeretnek vele lenni, máris jobban érzi magát elvégre az a pillanat az ővé... érezte... ezzel pedig nem verhetik át.


Úristen! Úristen! Most elmesélhetném, hogy mennyire egy szerencsétlenkedős és nyomi napom volt. Viszont kérdem én... minek is tenném ezt? Mindenki szívesebben olvas valami olyasmit amin nevethet, mint azt, hogy "ogm ez már megint valamin nyavajog"... XD Ráadásul egyáltalán nem vagyok olyan antiszociális, mint amilyennek gondolnak :') Nah... most hány embert ábrándítottam ki a rólam alkotott képéből? ..... csak ennyit? Ne hazudj XD Írd le kommentbe... XD muhaha... :p és ne aggódj XD nem haragszom meg :D
A napom nem volt olyan mókás, mint szerettem volna... mit ne mondjak az egész egy nagy kudarcá vált... legalábbis egy szemszögből nézve.

Oo

cirip cirip

Az eredeti terveim szerint a hozzáállás váltásról írtam volna. Pontosabban erről fogok is... Tegnap el is kezdtem, és nem adom fel az ebben való előrehaladást... próbálok minél jobban hozzáállni a dolgokhoz, csakhogy egyáltalán nem olyan egyszerű :/

*Felnőttnek lenni fele annyira sem mókás, mint maga a felnőtté válás*

olvashatom Meli blog sorai között. Mókás... A kérdésem csak az, hogy ez valóban így van-e? Lehet... ha az embernek nem olyan bonyolult a "családi köre", mint a mi esetünkben. Hadd hozzak fel egy példát, nem is kell messzire mennem csak egészen ma reggelre. Remek kedvem volt! Írtam sms-t kaptam sms-t... Pozitívan keltem, pedig nőiségem első napját ünneplem és... mondjuk úgy ilyenkor felettébb rossz a hozzáállásom mindenhez. Ma mégis mosolyogtam és próbáltam már reggel a legjobbat kihozni a napból. Aztán indultam el itthonról és volt egy kisebb kellemesebb vita anyuval... :/ Egészen a suliig full hangerőn hallgattam a zenét törtem a fejem és egyáltalán nem örültem a jónak sem. Sőt... beértem a suliba és az első mondatom "Gyűlölöm a havat"... lényegében tényleg nem szeretem... nem a kedvenc évszakom a tél. A cipőm beázik és hideg van... látszik, hogy nyári gyerek vagyok xD Viszont az, hogy gyűlölöm azért túlzás. Leültem és rám tört a felismerés! Mit művelek! Épp azt csinálom amit kerülni akarok egész nap... negatívan álltam mindenhez. Eszembe jutott, hogy dogát írunk angolból, hogy 8órám lesz, hogy lesz 2tesim ahol nem csinálunk semmit, hogy még nem készültem fel a hétvégére, hogy szakad a hó és felázik a nadrágom... Gyakorlatilag mindent a fejembe gyűjtöttem ami rossz csak található volt. Aztán fogtam az egészet és kivágtam a hóesésbe... most jó... lehet, hogy reggel vitáztam anyuval... de én hetekkel korábban megtettem a lépést, hogy ez ne legyen... De mindegy... Mit mondjak még, a csodálatos napom hozzáfűzéséhez? Leesett a vérnyomásom is, klassz mostanában ez kezd rendszeres lenni... Ez az amaz... apróságok... Amik felől úgy döntöttem, hogy nem fogják haza vágni a kedvemet.

Miért nem? Oo

Talán azért, mert annak ellenére, hogy ezek a dolgok történtek még volt temérdek más is! Például, hogy minden ellenére megírtam az angol tz-t ami szerintem jó lett! Vagy, hogy Dávid tegnap egy tök jót gityódélutánozott Danival... Vagy, hogy Dáwd lehet, hogy Fehérvárra fog jönni tanulni! Na és persze ott van az is, hogy beszéltem Anikóval... Ami jó volt! ... és, hogy Melivel is most már rendeződnek a dolgok... bár még nem dumáltunk át mindent, de haladunk ami jó! Ennek örülök! Ja és persze ott volt a beszélgetésem a nővéremmel is :D Akivel elkezdtünk valamit és teljesen máshova lyukadtunk ki, aztán visszatértünk ugyanarra. Jó volt kiadni... azt majd a következő blogomban olvashatod!

Huuuuh... igazából cseppet annyira sem lett összeszedett ez a bejegyzés, mint szerettem volna... Ráadásul nem is fejtettem ki semmit a hozzáállásból, vagy annak váltásából... igazából... Jelen pillanatban nem tudnám úgy szavakba önteni, ahogy szeretném. "Rosszul" pedig senkit nem akarok informálni, ennek a normális kifejtésére is egy másik időpontot választok :D Nem szeretném csak úgy összedobni... talán, mint most :') Ne haragduj, ma kicsit szétszórt vagyok Oo. De meg esik... veled is Oo HŰűűűŰűű! :')

Ohhhhh! El ne felejtsem megemlíteni... ez még tegnap kezdődött Dóriék konyhájában, mikor kinnt ültem és kijött Meli:
- Ma van 20.-a...
- Igen, holnap meg 21.-e - reagáltam.
- Aham... és a névnapod.
- Uhhh Oo... tényleg?
- Igen...
*nevetnek* Szóval ez mókás volt.
Aztán ma pedig. Beért Dönci is a suliba... Drága babámnak több, mint 1órát késett a busza... éljen a hó Oo... :')... e haragudj ez mókás... Azért tesire sikeresen beesett :) YUHU!!! :) ... amin viszont meglepődtem, hogy képzeld képzeld... jó... ez csak nekünk móka, mert... más nem érti nagyon. Szóval kaptam tőle két tollat... az egyikel én írtam egész nap.. a másikkal ő... :) szóval klassz volt.
Meli... étcsoki *-* nyam!
Apa... süti... cukor... de... azért édes tőle :)


Szóval a katasztrófák és a 2 szuper nagy vita ellenére, amiben nem gyűzedlmeskedtem.. oh... változott a statisztika 3 vita... után azért...

...jó.

Nem elveszett Princess

Vannak olyan napok mindenki életében, mikor egyáltalán nem érzi, hogy ő egy Princess vagy egy Prince lenne... Csak a fejünkre csapunk egy csukját, hogy ne lássunk senkit és ők se lássanak minket, mert elegünk van mások negatív hozzáállásából. Sőt sokszor egyáltalán fontosnak vagy szügségesnek sem érezzük magunkat. Mondjuk mert a legjobb barátunk nem mond el nekünk semmit... Fél? Lehet, minket mégis aggaszt... hiszen ebből arra asszociálunk, hogy nem bízik meg bennünk holott soha nem adtunk neki arra okot, hogy ezt tegye. Persze idősödünk elhagyjuk a játszótereket és már nem az számunkra a legmókásabb elfoglaltság, hogy figyeljük ahogy a másik felszívja az orrába a törtborsot... Ez természetes, viszont aggódunk érte elvégre évek óta mindent tudunk róla és soha egy titkát sem adtuk ki másnak. Bár értehő, hiszen új barátokat szerez, mások lesznek számára fontosak és a rólunk alkotott kép egyre elhalványodik a fejében... Új dolgokat csinál, izgalmasabb helyzetekbe kerül, amire érthetően vágyik, de mégis rosszul esik, hogy minket elhanyagol. Csak azt nem értem, hogy ennek miért kellene igazából így lennie? Vegyük például a nővéremet! Az egyik csaj akivel most együtt lakik gimis osztálytársa volt, azóta legjobb barátok és tényleg sok őrültségen mentek már keresztül. Igen volt, hogy másfelé mentek, vagy összevesztek valamin, de hamar megbékéltek és nem titkolóztak egymás előtt. Lehet, hogy ez csak engem zavar, elvégre nekem senki előtt igazán nincs titkom... Nincs miért. Amit meg tettem, meg tettem még ha butaság is volt... Tanultam belőle és persze legalább van mit elővenni azokon az estéken, mikor mindenki égő sztorikat mesél. Aztán ott van egy másik pont: új környezet. Igen, mert mondjuk bármilyen okból kifolyólag egy új osztályba, vagy közösségbe csöppensz. Azt hitted, hogy egyáltalán nem nehéz beilleszkedni egy ilyen közegbe, elvégre nyitott vagy és bárkivel képes vagy beszélgetni. Aztán rá kell döbbenned, hogy tévedtél, egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek hitted. Mindenki valamiféle maszkot visel és próbálja takargatni, hogy ő valójában kicsoda, hogy megfeleljen egy olyan lehetetlen -és szerintem beteges- elvárásnak, amit egy valaki kitalál... Onnantól kezdve, pedig mindenkinek olyannak kell lennie, mint az az egy. De miért is? Ugyan már, ne mondja nekem senki, hogy muszáj azonosulnom azzal akivel lógok. Itt van például Nóri és Dönci... én velük szoktam lenni a suliban, igazából abból kifolyólag, mert tetszik, hogy egyikük sem akar semmilyen "bandába" tartozni, és felvállalják azt, amik ők valójában. Szerintem ez az egyik legbecsülendőbb dolog. Most miért kellene csak azért valami másik bőrbe bújnia, vagy álarcot vennie, hogy megfeleljen egy technikailag lehetetlen feladatnak. Mégpedig, hogy olyan legyen, mint a klikk hangadója. Szeretem, hogy sokszor más a véleményünk, hogy másmilyen zenét hallgatunk vagy, hogy más a beszédmodorunk :) Na és persze, hogy egyikünk sem akar olyan lenni, mint a másik. Nem azért, mert lenézzük egymást vagy csak azért lógnák együtt, mert nincs más. Dehogyis! Azért, mert képesek vagyunk felfogni, hogy belőlünk nincs és nem is lesz még egy a világon... olyanok vagyunk amilyenek, és ezt ha valaki nem tudja elfogadni, az már nem a mi hibánk. Meg ne feledkezzünk a többi barátnak nevezett élőlényről, akik felől mostanság csak csalódás ér. Miért? Mert hiába mondunk nekik el bármit, csak azt hallják meg, hogy befejeztük, hogy végre kezdhessék a saját mondókályukat, amit mi persze szívesen hallgatunk meg, de talán jólesne ha kapnánk választ a kérdésekre amiket feltettünk. Vagy kiderül, hogy akiben megbíztunk egy megátalkodott hazudozó, és már meg sem lepődünk, hogy olyan emberektől hallunk vissza dolgokat, akiktől nagyon nem várnánk... bár az ilyen kamusoknak is megvan az "előnye"... ők legalább figyelemmel hallgatják amit mondunk nekik.
Azonban annak ellenére, hogy mindenhonnan negatív dolgok érnek, mindenki csak beszól és leolt, azért elmosolyodsz hiszen tudod, hogy attól függetlenül, hogy ők mit gondolnak te ugyanúgy egy Princess vagy egy Prince maradsz! Hiszen ha leveszed a fejedről a csukját a tiarád/koronád még mindig ott lesz, ugyanúgy ahogy eddig is ott volt... csak az látta aki akarta.
Azt se felejtsd el, hogy a Princessek és a Princek is van, hogy hibáznak, vagy, hogy szét szerencsétlenkedik magukat. Mint például én ma. Nagyon-nagyon mókás napom volt! Beértem a suliba és az első megmozdulásom, hogy elzúgtam egy jégpacán, majdnem egy srácra borítva a forró csokiját. Aki segített felállni és felevickélni az emeletre... Aztán megbotlottam a terem előtt egy osztály előtt. Aztán rávágtam az ajtót egy padra, aztán majdnem összeesett alattam a szék. Így telt a nap, végig szerencsétlenkedtem. Végül zárás képpen mikor jöttem haza Döncivel a sulinál a nyakunkba szakadt egy nagy naaaaagy adag hó. Szóval kacagós volt... és égő. Ennek ellenére tudom azt, hogy Princess vagyok ^^ és, hogy értékes vagyok... és fontos másoknak. Mások életének a része és van akinek segítség. Ezt pedig nem vehetik el tőlem.

Freddy ^^ ..a rémes álom, a rosszul indult nap, a kedves sms, az örömhír, Norbi-update avagy fogyi Melinek, és a feketerózsaszín pulcsis szörny

Mi a lőfütyiért írok én blogot...

azért boldogítalak

Freddy az elmebetegünk ^^ Avagy Tibáj fehérvárra szabadult ^^

Az éjszaka folyamán nem egyszer riadtam fel. Nem is az álmok kép vagy hang hatásaival volt probléma, inkább a nyilvánvaló értelmével. Ahányszor visszaaludtam újraindult és mindig ugyanida érkeztünk... az utolsó kép egy ismerősömmel való beszélgetés, ami egész nap a fejemben vízhangzott... Azonban szerencsére egyre halkabban duruzsolt a fülembe.

A nap rosszul indult. A fejemben lüktető képek és hangok teljes zavara kihatott rám. Pl azt hittem, hogy már rég felöltöztem, mikor igazából a pizsi pólómban ültem az "ágyam" közepén. Végülis sikerült összeszednem magam. Csináltam kaját, fülhalgatót be és irány a suli. FEjemben még mindig zúgtak a dolgok, amiket ha nem is olyan nagy mértékben, de a fülhalgatóból zúduló zene elnyomott. Rezegni kezdett a telefonom... sms... Igazság szerint semmi kedvem nem volt megnézni, kicsit haboztam. Arra számítottam, hogy valahonnan egy sms, hogy Xidő múlva lejár a kártyám vagy miszösz. Végülis megnyitottam és nem is az volt amire számítottam... A pár sor egy boldogság hullámot indított bennem el, ami még egy halvány mosolyt is kisodort.
Szótlanul, csendesen csordogált tovább a nap. A hihetetlenül izgalmas és fárasztó tesi óráimon (igen mert 2van), ahol Nóri az ölemben ült és zenét halgattunk, beszélgettünk újra megrezdült a telefonom -Nóriteperverzélvezted x,D- Sms... Dávid átment bióból! YEEEEEEEEE!!!!! Örültem! Szurkoltam nagyon, hogy átcsússzon. Csak dühít, hogy ő okosabb annál, hogy ilyen szinten legyen, hogy van amiből épphogy átmegy. Sebaj ez volt... de második félévben ajánlom, hogy összekapja magát! -igen ilyen nagymamisan kifejezve!- Tesik után mentünk a C terembe, a lépcsőnél vártak a Melik... Mondta Meli, hogy gyúrnia kellene pocira, mire Metti, hogy "A szex fogyaszt... Norbi update" x,D... Ehhez persze tudni kell, hogy a Meli barátjának a neve Norbi :') Metti... te egy állat vagy :,D de szeretünk ^^

De, hogy ki a feketerózsaszín pulcsis szörny? Nos... ő az akit nem nevezünk néven... mert mindenki retteg a megtorlástól. A fő, hogy félj tőle, mert ha egyszer elkap...!

TE SEM MENEKÜLSZ...

XD

*-*

Egy léggömb

Elszállt. Nincs többé. Mind. Egy darabka sincs... csak emléknek, hogy tudjam... többé nem szabad. Jó érzés-e? Még szép... igen... az. Másoknak ez jó-e? Még mennyire :) Örülök-e, hogy ez történt?

9.-e van ^^ ami egyet jelent Vele *-* 8hónap (L)

*Attól ami fontos attól aki jó...
nem akarok elszakadni*

happy b-day Reby ^^

emlékek és még mások... :)

Kutatgattam, meg ezt meg azt, mert újra rakjuk végre a gépet... és ezeket találtam *-*

él valaki ezen a féltekén, ki ragyogóan feketén
folyton piszkál, szinte sose hagy békén.
nem akar ő rosszat, nem akarja hogy szenvedj,
ezért ha kell, ez az ember mindent megtesz.
túlmegy minden határon, átlép minden szabályon,
hogy ne hagyja, hogy az életed felzabáljon.

létezik valaki ezen a földrészen, ki nem hagyja,
hogy a romlás izzó szeme rádnézzen.
kibe kapaszkodhatsz a menet végéig,
kit ölelhetsz szoríthatsz, akkoris ottlesz
bárhová is mész. sosem enged el a kéz!
ha részegen dölöngélsz, vagy szivedszerint megdöglenél..
..ha eleged van mindenből és mindenkiből..

ha sírva letérdelsz hogy "elegedvan, nembírod"
akkoris odafut "majd a vállán kisírod".
ha elmenekülsz mindentől ő lemond egyből mindenről..
..ledob mindent s fut utánad. tudod hogy szereted,
mégis néha utálod amilyen és amiket csinál,
de törölgeti könnyeidet, ha magányosan sírnál.

kicsit nagy az arca, kicsit elvan szálva magától,
kicsit tele van a töke neki is úgy mindenből,
de ha rávágod az ajtót, akkoris ottmarad és dörömböl.
oda adna mindent Neked vedd már észre, fogd már föl,
hogy Te vagy a mindene, kiért ha kell, kardba dőlne,
férző szívvel esne össze ha ellöknéd "kösz. de inkább nemkell."

de tudja jól hogy szereted, néha tényleg megmented
csak néha. csak alkalom adtán. hisz ha Veled van csak éjjel-nappal,
nem áll majd meg a talpán, a torkán akadna a falat.
Nélküled köd lepné elötte a falat, de Te beragyogod életét.
tudja jól hogy kellesz neki, hogy feláldozná mindenét.
tudod Te is, hisz hasonlóképp érzel..
hogyha eltünne az életedből, csak kifolyna a vérrel,
csak sírnál minden éjjel, és csak könnyes szemmel nézel.
szeret és Te szereted teljes egészéből,
szemedet nézi innen hét emelet mélyből.
Te meg mindent tudsz erről az egyszerű kis lényről..
..a lényről, ki vigyáz Rád innen a környékről.. :)

Tomaaa..... :$ :D
Szóval igen... most erre csak úgy rábukkantam és vicces volt vissza ovlasni :)


Egy kicsit el vagyunk maradva... de legalább együtt mesélve :') szóval :)

2009.12.26. Utazáás ^^

Reggel korán volt a korán... fél6kor keltem, zuhanyoztam, némileg majdnem ettem is és indultam. A víz akkor vert ki, mikor apa meg anya kijött, hogy én hova készülök. Tudattam, hogy Győrbe, mire, hogy "ki engedett el?" én meg, hogy hát ők. Azért annyi eszem van, hogy nem lépek le, meg nem indulok el úgy, hogy meg sem kérdeztem XD De ez mellékes. Szóval rohantam, mert 6:55 helyett 7:03kor indultam el, ami azt jelentette, hogy van a pályaudvarra kiérnem 12perc... hát... mit ne mondja sietősre vettem a dolgokat. ROHANÁÁÁÁS :') Kihalt utca, Ágika lihegve kiér :') 7:13... anyám de jó vagyok! XD Ez volt az ego helye. Buszra fel, ami nem abban a megállóban állt, mint szokott ami ha nem tűnik fel... hát... csesztem volna... de se kiírás semmi, szóval éljen a leleményesség és az, hogy a Győri reggel 7:16-os busz mindig nagy kék :') Buszra fel és indulás. Odafelé aludtam, zenét hallgattam elvoltam, meg azon godnolkoztam, mi a 19megye XD Legalább lekötöttem az agyam :')... Odaérek... Dávid sehol, jó gondotam biztosan késik, vagy ilyesmi szóval lecsüccsentem. Mint kiderült kincsem ott kukkolt kicsit arébb, hogy vajon elndulok-e egyedül. Igazság szerint megfordult a fejemben, de úgy voltam vele, hogy várok még egy kicsit. Aztán odajött és és és annyiraörülteeeeem! Végre láttam, végre meg tudtam ölelni ^^ jóérzésááám! :D Tudom, hogy tudod milyen, ha pedig nem... akkor majd fogod :) muhaha....
Nem is volt kérdés egyből hozzájuk mentünk. Beszólt, hogy megjöttünk, anyukája ki is jött, hogy akkor beszélgetünk picit. Klassz volt, most jobban ment mint máskor, aminek nagyon örültem ^^ szerintem talán ő is. Akkor meglepődtem mikor megszólal nem magyarul Oo... :') néztem, hogy mi hogy mi?! XD Dávid meg így válaszolt Gyöngyi pedig leközölte, hogy jó rendben van Oo Oké mondom :) Beszélgettem még Dáviddal, aztán mondta, hogy mi lenne ha kipakolnék. Igen, mert nála saját különbejáratú szekrényem van :') és nem azért mert annyi cuccot viszek magammal XD Azért mégiscsak egyszeűbb az, ha egy szekrényből tudsz ki be pakolászni, mintha egy táskában élnél :') Odabattyogok kinyitom a szekrényajtót, mire egy papírra ragasztott újsábgól kivágott üzenet ami a "boldog karácsonyt!" felirat volt. Az alján egy zöld ragadós papír, amin a "Nézz mögé" felirat szerepelt. Nos... "mögnéztem". Játszottam kicsit a múltor otthagyott nadrággal, mire Dávid leközölte, hogy "Na nem azt kell most nézni" Így nem azt néztem. egy fekete válltáska... rajta egy újabb kis üzenet "Zsebelj ki" :') ezen elnevettem magam. Megfordultam megölelgettem és izgatottan remegő kezekkel kezdtem kutatni a kis táskában. Először egy kis plüss kutyus nézett velem szembe, alatta egy összahajtogatott papír... na azt kivette a kezemből és mondta, hogy majd a végén. Oké... kutattam a zsebeket. Találtam egy karkötőt... görög mintás és színváltós :) meg meg pillangós fülbevalóót *-*, a régi majdnemkifogyott parfümmaradékát is megkaptam amit úgy szeretek és mondtam, hogy egyszer úgyis lenyulom ^^ meg meg meg kis papír még régebbről, ami egy képen is van és és mindegy én tudom :) szépen kiürítettem a zsebeket, aztán elolvastam a levelet *-* awwhawwhawwhh :) utánna volt az *ölelölelölel* ^^ aztán én is odaadtam az általam készített totál hipermenő ajándékot... ami egy mesekönyv volt... csak neki ^^ szóval nem írom le, hogy mi is van benne pontosan :') Végülis nekem kellett felolvasnom neki, a többi benne lévő dologgal együtt. Örültünk mindketten ^^ meg ettünk... meg meg Lotti lepisilt 3x XD ami aztán nagyon menő volt :') Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni... ilyen 8-9felé xD nevettem... de jól esett. Kicsit ilyen színjátszósan xD érdekes volt. Meg találkoztunk egy csajjal, aki épp kutyát sétáltatott.. hát... a kutyusa nagyon csípte a bal lábam... szerintem azért, mert Lotti azt célozta be minden alkalommal XD Csóri kutyus... hát... ő így mutatja, hogy örül... de... szóval azért édes :) Aztán szépen lassan hazaevickéltünk, vacsiztunk aztán ki is dőltünk aludni... kicsit hosszú nap volt.


2009.12.27. tervek, filmek, pihenés

Terveztük, hogy találkozunk Bálintal meg Szandival... szerintem ők lesznek Győrben a két utolsó élőlény akikkel találkozni fogok :') Bár ki tudja... szóval ez volt a terv. Viszont nem értük el Bálintot... pontosabban, nem volt fennt msn-en meg X-fire-en sem... azt hiszem talán csörgettük is, de nem reagált... bár lehet, hogy ezt csak képzeltem xD Szóval végülis nem találkoztunk velük... terveztük másik napra is, de egyszer sem jött össze... megtényállípítom, hogy tényleg ők lesznek az utolsó GYőri élőlények akikkel találkozom... vagy nem ^^ Szóval mivel ez nem jött össze, és mivel elmenni sehova nem volt túl sok kedvünk ezért úgy döntöttünk, hogy nekiállunk filmelni :) még délután Lostoztunk, amivel semmi gond azon kívül, hogy lövésem nincs, ki, hogy, mit, hol, mikor... de sebaj :) azért nagyjából már kezdek tisztába lenni dolgokkal... jójó az, hogy tisztában túlzás, de már kapizsgálom :) Dávid sokat mesél Lost-ról ami egyáltalán nem baj :D Legalább tudom, hogy mi is az amit ő szeret... Abban igaza van, hogy tényleg érdekes egy sorozat... tehát voltak olyan évad darabok amikre mások azt mondták, hogy szar és nem nézik tovább... de az tény, hogy egy baromira összetett és elgondolkodtató valamit sikerült csinálniuk. Ha bele gondolsz, hogy úgy indult, hogy kitalálta valami nagyon okos, hogy csináljunk egy survivorhoz hasonló sorozatot ahol a szigeten a túlélés a téma és kb mindenki úgy állt hozá, hogy egy egyszerű vacak lesz... aztán tessék már a 6. évadot fogják adni és... nos... rengeteg az olyan szál amit még csak most fognak elvarrni, mikor az elején szakadt fel... szóval... igen. Tényleg neki kéne állnom nézni :') Szóval a Lost-ozás után kitaláltuk, hogy nézzünk egy filmet konkrétan: Dobd be magad ^^ Teh....!!! Az állatjóóóóó egy film! Jó egy kicsit ilyen tipikus a felépítése, de nekem akkor is tetszett! Nagyooon! Egy csajról szólt, aki táncos akart lenni, de az ő városában nem volt semmi ilyen suli, ahol tanulhatott volna. A szülei meghaltak, csak a bátyja volt neki akivel egy autószerelő műhelyt vezettek. Jelentkezett CSikááágóó -igendirektígyírom- ba egy táncsuliba, ahonnan elküldik. A kocsiját elviszik a parkolóőrbácsik XD ő meg marad egyedül. De összehaverkodik egy csajjal, aztán egy bárban dolgozik aztán bejön a képbe egy srác, meg sötöbö, jön a nagy dráma és társai, a végén pedig persze bejutott a suliba és ősszejött a sráccal és minden happy ohh yeah :D Szóval igen... ez az ami a filmekben mindennapos, a mindennapokban pedig filmbeli remények xD Klassz film amúgy, szóval tetszett :D Utánna meg csak pihiztünk... youtube.oztunk meg képeket nézegettünk, beszélgettünk ^^ aztán tv és alvás :D


2009.12.28. a kandalló meleg fényében

Egy újabb kicsit hosszú, és lényegében semmittevős napot tudtunk magunk mögött. Kitaláltuk, hogy elmegyünk majd sétálni, de aztán nem lett belőle semmi :') nevess :D Ki mentem mosdóba -igen ez egy fontos dolog a történetben- és és és ... szóval ez egy nekünk kedves régi dolog, hogy megbeszéltük, hogy majd 60évesen a kandalló mellett fogunk forrócsokizni, ami kihül mire megisszuk... meg ilynek... szóval nekünk kedves jövőkép ^^ Aztán bementem a szobába, mire Dávid is így besétál és mondja, hogy amég nem szól, addig pls ne forduljak az ajtó meg felé... mondom... öm oké. Lecsüccsentem háttal mindennek, aztán bejött Dávid... még mindig nem fordulhattam meg, közben beszélgettünk meg ilyenek... aztán valamit matatott a gépen és újra kellett indítani, amin ő ki volt akadva de én nevettem, mert igazából lehet, hogy ő cikinek érezte, de szerintem édes volt... Szóval igen. Aztán mikor már végképp elzsibbadt a sejhajom, akkor mondta, hogy megfordulhatok. NYuuuuuuf *-* Megfordultam és a képernyőn egy tűzrakás égett ő pedig odajött két bögre forrocsokival... ami kicsit már ki volt hülve :D De klassz volt és (L) ^^ szerereretemm ^^ -jónecsöpögjünk téged ez nem érdekel :')- Naszóval meghatódás és megölelgetés és és és *psze* XD sötöbö :P Csak csücsültünk ott és iszogattuk a forrócsokinkat, meg beszélgettünk ^^ klassz, jó érzés volt ^^ Ismét el akartunk menni sétálni, amiből ismét nem lett semmi... Inkább megnéztük a "Szívem érted RAPes"-t, amit én nagyon szeretek Dávid pedig előtte még nem látta. Hát... hogy hogy tetszett neki, azt tőle kérdezd ne tőlem :D Szóval azt még megnéztük ^^ aztán... beszélgettünk még hajnalig... mint lényegében mindig :") aztán alvááás ^^

2009.12.29. rendrakás és sims3 XD

Mivel drága életem fiúból van, és szerencsére van neki egy anyukája, és mivel rendet kellett rakni nála, így meg volt a 29-ei program. Lehet, hogy sokan ilyenen kiakadtak volna, hogy a barátjuk szobájában kell egy kicsit pakolászni vagy ilyesmi (ami mellesleg -legalábbis mikor ott vagyok- fiuszoba létére egészen jó állapotban van), de engem ez cseppet sem zavart. Sőt kifejezetten élveztem, hogy az emlékeiben matathatok... vagy, hogy a "kincseit" egy szép nagy kék kukászacskóba teszem... (sajnálom, de ami felesleges... [L]) De nem haragudott érte... remélem :P Viszont tényleg nagyon jó volt így is kicsit belelátni a múltjába, azokba a dolgokba amiket ő csinál, szeret. Szóval egyáltalán nem haltam bele, hogy segíetni kellett neki ^^ sőt, szerintem lelkesebb voltam, mint ő, ami érthető, hiszen az ő "kincseiről" volt szó :) Mindezek után nem is tudom hány napba telt pontosan, de végülis sikeresen leszedtül a Sims3-at. Kicsit valamiért akadt, és egy kicsit néha gond volt vele, de kiküszöböltük és nekiálltunk játszani valamikor az éjszaka közepén :') Aztán hajnalig azon csücsültünk. Igen, mindezt azzal a tudattal, hogy másnap még ablakot kell mosni és, hogy utazunk haza... hát ne tudd meg o_O Viszont nagyon vicces volt. Találtunk olyan szerelést, amiben Dávid szokott mászkálni és sötöbö :D Nagyon jól elvoltunk vele :') Igaz, hogy csórók vagyunk és alig van valamennyi pénzösszegünk és vettünk egy pici házat, amiben a konyha úgyahogy be van rendezve már, meg a hálóban van egy ágy és köbö ennyi :') de azért teljesen jól elvagyunk. A sims figura énünk kb. olyan értelmes, mint mi :') Dávid állandó jelleggel aművészeti galériában lóg, gyakorlatilag odanőtt... én? én meg skkizó módjára elvagyok a fürdőszobában :'D nem... tényleg nem akarod tudni :D Szóval ezzel játszottunk hajnalig... aztán a szokásos... zuhany, meg tv majd hajcsi ^^

2009.12.30. Hazautazás

Délelőtt egészen korán keltünk. Már kinek mit jelent a korán és mennyire vesszük figyelembe, hogy nekünk állandó jelleggel volt korán még délután egykor is. Mikor egyik nap kimentem és köszöntem Dávid apukájának azzal, hogy "jó reggelt" ... és igen... délután félvolt :') szóval... nem... neeeemgááááz... Elkísértük Dávid anyukáját boltba, vásároltunk. Nem akartam láb alatt lenni, azt csináltam amit álltalában az itthoniakkal is. Belekapaszkodtam a kocsiba és össze vissza toligáltam mindenki után. Aztán ezt a feladatot átadtam Dávidnak, mertmint kiderült ez az ő elfoglaltsága szokott lenni. Szóval a kezébe adtam a "kormányt" és belekaroltam... úgy cikáztunk :) Aztán haza mentünk és megkajáltunk... Utánna pedig nekiálltunk szépen befejezni a takarítást. Dávid felporszívózott meg kimosta a székének a darabkáit... igen jól olvasod GOND?! :') én pedig addig lemostam az ablakokat ^^ szeretek ablakot mostni. Szeretem, ha szépen rend és tisztaság van... sajnos ez a szobámon nem mindig látszik, de akkor kb annyi időm is van itthon, hogy átöltözök és futok tovább, aztán haza érek zuhanyzok és örülök, hogy alszok ^^ Erre azonban egyre kevesebb a példa, így eluralkodhat a rend ^^ YUHEYY ^^ Ezek után, összeraktuk a táskánkba a holminkat... igen tuk mivel Dávid jött hozzánk, Fehérváron szilvesztereztünk ^^ Szóval összepakolásztuk magunkat aztán elköszöntünk és indulás. Igazából úgy rohantuk végig az utat és eléggé hajszálon múlt, hogy kiérünk-e a megállóba... Igen, mert amikor a rövidebb út felé kanyarodhattunk volna akkor nem szóltam, mert nem tudtam, hogy az a rövidebb... Dávid pedig azon pörgött, hogy merre jár az 1-es busz és ilyenek... szóval így szépen ketten összehoztuk. Végülis némi futás után szerintem rekordidő alatt értünk ki azon az ítvonalon a pályaudvarra és léptünk fel a buszra. Ami egy külön sztori, ugyanis cskva volt már a busz ajtaja... ugye naiv rohanó nem agyaló embrenek az jut eszébe, hogy azért van csukva az ajtó, mert indul a busz... kopogok az ajtón ígyen "pls nyisas ki" fejjel... mire a pasi kinyitja és így mondja, hogy "még van 4perc az indulásig... nem mentem volna el előbb, csak becsuktam az ajtót, hogy fűtve legyen a busz"... én meg így néztem, hogy "bocsánat:$ " Szóval lényegében eléggé kalandosra sikerült az, hogy Dáviddal először utaztunk ketten Győrből Fehérvárra busszal ^^ Találtunk két szabad helyet, befészkeltük magunkat és Dávid szinte azonnal el is szundított. Addig én nézelődtem egész amég be nem sötétedett... Aztán Szivem felébredt és én dőltem ki. Fehérvárra érve jól bebugyoláltuk magunkat és mentünk is haza hozzánk ^^ Itthon ettünk... aztán beszélegttünk,meg ilyesmik... hajcsi... fárasztónapvolt... de ige, szokás szerint hajnalban aludtunk el :'D

2009.12.31-2010.01.01. szilveszrer ^^ és a kegyetlen őszinteség pillanatai :')

Valamikor nem is tudom 9körül keltünk fel talán... Kimentünk nagyimért a buszmegállóba. Mondtuk Dávidnak, hogy milyen egy zsémbes öregasszony :') Nevettünk... aztán ki derült, hogy mennyire is egy zsémbes néni... ugye?! *-* Annyira imádom ^^ Aztán reggeliztünk... meg Dávid bosszút állti... most az én szobámban pakoltunk össze... szóval az én "kincseimből" is került a kukába pár dolog... :$ Aztán jött Meli... össze szedtük Norbit és Lillát... aztán Mettit. Végülis ki kellett mennünk a pályaudvarra a titokzatos G-ért... aki jófej ^^ és tényleg mindenki szeresse G-t :D Aztán a lányokért Dóriékhoz... akik... szóval értük. MEtti :"D Az komoly volt... nem mesélem el... a lényeg, hogy neves Szeretünk csaj [L] :"D Szóval igen... kiértünk.. kicsit először lapos volt, de Melivel feltámasztottuk :") *csavard fel a szőnyeget* :"D Z meg "nincs is szőnyeg" nem baaaaj XD Aztán igen... volt zene, meg ping pong meg Pókeeer :D nemjátszottam... de szurkoltam ^^ Dávid ott tök jól elvolt :D az egyetlen állandó ember az asztalnál :D de édes volt (L) Úgyszereteeem ^^ bwaah ^^ szóval igen, szerintem akkor is klasz volt. MEGVERTEMPINGPONGBAAAN!MUHAHA! :D sálálá :$ Szóval élvezük, klassz volt... Éjfélkor... normálpezsgőőő *-* csók :P kell jobb párosítás ^^ meg persze barátok ^^ és Dóri (L) még mindig a kedvenc idősebbnővérem ^^ (L) Aztán elindultunk hazafelé olyan olyan valahány órakor... fél4kor értünk haza... még beszélgettünk, elvoltunk... aztán kidőltünk.
Fél2kor másztunk ki az ágyból és "reggeliztünk" Átjött Dóri, ami vicces volt... Aztán őt hazakísértük. Mi pedig elentünk séltálni... aztán Meliért... aztn kisboltba... aztán Zichy ligetbe... Aztán jöttek az őszinte pillanatok XD sokat volt nálam az az üveg XD SZóval igen... aztán... haza... szundi... pfuuu

2010.01.02. happy B-day Dóri

Dóri átjött, mert happy b-day-e volt ^^ Igen, most lebuktattalak :P Aztán tortáztunk... meg filmeztünk ^^meg pihiztünk ^^ Beszélgetős napot tartotunk, klassz volt ^^

2010.01.03. NEEEEEEEEEEEEE!

Eljött a nap, amit igazából annyira nagyon nem vártunk, de tudtuk, hogy egyszer eljön. Dávid utazot haza, ami rossz hír... Viszont csak a 19:40-essel, ami jó hír ^^ Így egész nap volt még időnk beszélgetni, meg DVD-t írni, meg ilyesmik. Ruhátválogattunk összepakolásztunk, ebédeltünk... képeket csináltunk (VÉGRE :'D). Meg elmentünk Meliért, aztán gyülibe. Eszetlen volt! Kegyetlen jó! Nagyon... az volt a vicces, hogy múltkor Kicsimmel épp ilyenekről beszélgettünk. Pontosabban ő beszélt... én pedig hallgattam és értelmeztem raktároztam. Aztán Z ugye erről besélt. Ami jó volt... megerősítette :) Kell neki egy ilyen hely... örülök, hogy ha itt van eljön :) Jó lenne többet ebben a közegben látni... hát... talán... majd egyszer:) Szóval... gyüli után szépen hazabagtattunk, vacsiztunk, és kikísértem a pályaudvarra... nem volt kellemes a búcsú... de vígasztal, hogy természetesen látom még ^^ nanáhogy :D megmondtam, hogy ha hazaért akkor adjon életjelet ^^ az is megvolt... nincs panasz ^^


Halál pontosan mára ennyi...