Reggel suliba menet elkapott egy érzés, és igazából egy monológ indult el a fejemben. Az egész annyira adta magát, az egésznek olyan békés és csodálatos hatása volt ! Wow! Imádom, az ilyen reggeleket !
Csodás, napsütéses októberi reggel volt. Senki nem ilyen időre számítana, a napsütés egyfajta királyi keretet vont az egész délelőtt köré. Ideje volt elindulni, még nyomtam egy puszit anyu arcára majd leszaladtam a szürke, vízhangzó, végtelen folyosórengetegen. Ahogy kinyitottam a kaput még inkább elkapott az a furcsa, nyugtató, szelíd érzés, az arcomat megsimogatta egy szellő és az orromba juttatott egy kicsit deres, kellemes nap illatát. Szembe jött a szomszéd bácsi aki kedvesen mosolygott és jókedvűen köszöntünk egymásnak. Szinte repültem, egyszerűen szárnyra kaptam a fények, a színek láttán, a csodás kicsit őszies illatok között. Hallottam gyönyörű madárdalokat, amiket a mellettünk lévő iskolából kiszűrődő nevetés koronázott meg. Éreztem, tudtam, ez a nap nem lehet csak gyönyörű. Bár sietnem kellett, próbáltam lassan menni, hogy igazán magamba szívhassam az egészet... Nem akartam, hogy elmúljon. Nem is múlt Oda értem az iskolához megálltam a lányok előtt, s ok nélkül de mosolyogtam. Az elmúlt napokban talán először. Beszélgettünk, figyeltük az időt, lassan elindultunk befelé, kicsit várnunk kellett a tanárnőre, de sikeresen bejutottunk a terembe. Most még az sem zavart, hogy az informatika termünk egy dohos fehér pince, ahol hallani minden fentről érkező folyóügy hangját. Ezt a napot még ez sem ronthatta el. Le ültem szokás szerint a kettes géphez. Eszti nem volt sehol, ami kicsit elszomorított, aztán hallottam ahogy benyit "Elnézést a késésért". Leült. Kikaptuk a feladatot és nekiálltunk. Mi, szinte már szokás szerint önerőből nekiálltunk megoldani a feladatokat, páran csinálták csak a tanárnővel. Hallottam ahogy Nóriék oldják a példákat... Kicsit el is merültem a hangjukban. Miután végeztünk a feladatokkal, Esztivel (mivel a mi gépünkön nincs net - ellopták a rúútert :'D - ) ismét egy fekete özvegy versenybe kezdtünk. Múlt hétig azt sem tudtam, hogy kell játszani. Kezdők szerencséjével nyertem, most döntetlen lett, ki kellett kapcsolni a gépeket. A jelenléti nem ért el hozzánk, szóval meg kellett várunk, hogy alá tudjuk írni, aztán átbattyogtunk a másik épületbe. Bezsúfolódtunk az S terembe. Humoros, hogy ez a neve... Ez a leg kissebb terem amit valaha láttam, valóban S-es! Két angol jött, de össze vontak minket a másik csoporttal, mert nem volt tanáruk. Egyik a G -ben, másik a saját termünkben. Végül már csak egy matek volt, ahol Tibi (lassan szokás szerint) mellettem ült. Kajak már oda költözik, nem mintha zavarna, én nagyon is örülök neki, csak épp nem tudom őt mennyire akasztom ki. Bár az órákon csendes vagyok. Hm... Suli után irány haza lányokkal, még mindig ugyanabban az elvarázsolt hangulatban, mint reggel ahogy elindultam. Melivel bosszankodtunk egy sort a ház előtt, aztán nevettünk, majd feljöttem. Írtam. Jól esett. Újabb mű, újabb oldal a regényemben. Majd ide jöttem, és írok nektek :)
Lassan indulnom kellene, Móniéknál meeting aztán megyünk vezetőségire Agárdra o.O ^^"
Ennek ellenére kicsit ellentétes, hogy egész nap lassú zenéket hallgattam, és most is Edda - Lelkünkből szól. Szeretem ezt a dalt... Eszembe jutnak róla dolgok, kicsit felkavaró, de örömteli dolgok... Szép emlékek.
Legyen, már hétvége!
Meli alhasson itt!
Julcsáááá! :D
S minden... (L)
további
több
még 100
ilyen csodálatos napot
kívánok
másoknak
Neked :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése