I'm.. :)

olyan

' minden amit csinálsz, mosolyra fakaszt '

Hogy is fejezzem ki, mennyire fáradtságos volt korán reggel ki kelni ma is az ágyból. Viszont nem bántam. A délelőtt Nóbyval lógtam. Nagyon klassz volt. Végig nevettem a délelőttöt... Szinte már fájt. Az egyik láncát visszakapta. Megesett rajta a szívem. Evett pitét. Cserébe. Nem... nem lehet leírni azt a sok looooool dolgot.

*nevet*

Lelkizős hangulat. Meg néztem egy videót és nos... hát... nos ezt.

Beleremegett a kezem a szívem... mindenem. Példája annak, mikor az ember nem beszél pedig kellene. Igen a múltkor arról írtam, mikor nem kell beszélni, de vannak helyzetek amikor meg kell szólalnunk. Néha ki kell nyitnunk a szánkat, különben életünk lehetőségét veszíthetjük el. Néha csak meg kell szólalnunk, csak elkezdenünk a végén megy magától... Néha, hogy mi és mások boldogok legyünk... Néha... Csak egy mély lélegzet.... néha.

Nem, nem vagyok mazochista bár párszor megvádoltak ezzel. Néha jó ilyen történeteket nézni illetve hallgatni. Nem azért, hogy örüljünk milyen jó nem csak nekünk kaki. Csak... jó.

Hm...

off.

Kapok engedélyt?

"Mer' akad ami jó, de lesz ami fáj,

Az idő mindent az agyba tetovál!'

A nap jó volt. Megkaptam végre kölcsön a könyvet amire hónapok óta vadászok ! Köszönöm Timi és Timi anyukája aki könyvtáros ! Érdekes olvasmány: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek. Ha tehetitek olvassátok el !

Toma... lelőtt:

*(^_\\):/==' *bumm* - - - - (x_\\) *nyekk*

Peti, te perversz pszihopata állat ! :'D Anyukád elmegy és mert majonézes virslit akarok enni... Ezért :'D Mert én azt szeretem. Zsemle viszont nem kell, mert az nekem is van és finom puha. Te mellpöcsű :'D

Ohh Dávid :$ Aki kiszabadítana a cellámból, ha anyámék frászt kapnának a halloween buli miatt és utána partiznánk egy jót :'D A legvégén pedig győznek a pindúr pandúrok! Te vagy a zöld!

Meli imádom anyukádat ! (L) Komolyan !

Egy. Kicsit. Kikattant. Az. Agyam.

"Megint?" ... Megint. "Miért?"

Azért mert:

tökre jó, hogy nem írhatok ki egy idézetet, szöveget, dalszöveget, nem tehetek ki egy képet, nem lehet véleményem, nem gondolhatok dolgokat valahogy, mert tuti, hogy valaki bevágja a durcit és közli, hogy ezzel biztos rá célzok. Emberek, ha célzok valakire, akkor oda írom, hogy IGEN EZ CÉLZÁS... Mint ez ^^" És nem csak 1valakinek, osszátok el.

Én szeretlek titeket, de nem gondoljátok, hogy egy idő után ez kicsit idegesítő? Keresselek titeket, de már egy sziában a szenyóságot keresitek... köszi (L) Szóval engedélyt kérek élni :'D

Peti te... baszdmeg XD (L)

Holnap találkozom Nóbyval, mert nálam vannak a láncai és vissza akarja őket tulajdonítani. Szerinted? Hát még eldöntöm, hogy jószívű leszek-e :'D VAGY....

Pénteken, meg megyünk sörözni... ^^" Vagyis... ööö.... forrócsokizni :$ dudidú !

Szombaton meg Wackor. Fezen. Ingyé' buli :'D neeem, nem azért... Peti szülinap ünneplés. Kiroah. Vasárnapra hívtak lézer csatázni... még nem tudom. Aztán szünet.

*ugrál*

Kell pihenés.

Most meg fárasztom még kicsit az emberiséget, aztán olvasok, majd tentebaba ^^"

A Norbinak piramisvámpírmellbimbója van :|

Toma :'D Megint te...

emosh™ * most épp bevágta a féltékeny *szájjáleazasszonyrolmertelibedurrantalak* fejet, és felfújta magát, mint egy veszett vadpocok, hogy keménynek látsszon.

Úgy imádlak XD Papiii :'D

Ja igen, mert ha nem lesz párunk, vagy nem leszünk házasok, akkor esküvő lesz 30évesen :'D Mert ha már így is 5éve toljuk akkor az az életem végéig, ide vagy oda XD háhhhhááááá

Dorisz... bammmeeeeeeggg ! ! ! ! ! ! (L) Örök boldogságot kívánok nektek ! :'D

Ennyi... Ixi OFF :'D

Mi kell... még?

/skdjslkdjlaskdjslakdjdjsdjasd hangulat... bwálöhhh/

Adni a világ egyik legklasszabb dolga szerintem! Mindig sokkal boldogabb voltam, ha valakinek én adhattam valamit, mintha én kaptam. Meg kell tanulnunk elfogadni ez tény, de adnunk is tudni kell... méghozzá nem akárhogy.

Érdekes, hogy manapság az emberek adnak haszonból, kényszerből. Sajnos egyre inkább kiveszik az, hogy együttérzésből, vagy szeretetből adjanak.

Mielőtt valaki félre értené nem a fizikai dolgokról beszélek.

Fel sem fogják egyesek, hogy mennyire sokat jelent csak egy pillantás sokszor !

Ez ma jutott eszembe, mikor... szóval történt valami, és csak bámultam egy pad közepét miközben beszéltem. Egyik srác nem nevezem nevén, mert "őnemjófej" XD /hülye!/ szóval taylor megállt mellettem és éreztem, hogy néz. Felnéztem és valami olyan volt a tekintetében amitől kicsordult a könnyem... Valami megfoghatatlan. Csak bámultam és mintha bele látott volna a fejemben, pontosan egy olyan pillantást kaptam tőle, egy olyan higgadt és nyugodt tekintetet amiben ott és akkor szükségem volt. Vagy lehet, hogy csak a könnyeim közül tűnt ilyennek, de bejött... Aztán kaptam egy szintén mindent eláruló ölelést. Köszönöm.

Rájöttem, hogy igen vannak dolgok amiket szavakkal tudunk csak és azzal kell kifejeznünk, de vannak dolgok amiket egyszerűen nem lehet szóval kifejezni, vagy pusztán nem érdemes. Egy pillantás, egy gesztus, egy mozdulat, egy mosoly, egy sóhaj, egy bökés... Annyi mindent elárul.

A baj csak az, hogy az emberek nagyon félnek már adni, s ugyanazon okból ezeket a gesztusokat elfogadni is. Ha valaki bátorítja őket, sokan úgy vélik nem elég jók. Ha azt mondják "szép volt" úgy veszi le, hogy kigúnyolják... Elég elkeserítő nemde?

Több mosolyra, és érző pillantásra lenne szükség... mint szavakra.

"Két ember között a legrövidebb út, egy mosoly"

A mackó

Hát ez... ez... pff.

/saját/

Magányosan sétálgatott az utcán.

Teltek a percek, az órák. A napok egymást követték. Napközben a kis mackó mászkált, hátha megtalálja a melegen ölelő kezeket melyek közül kicsúszott a vonatsínek között. Éjszaka pedig a falnak támaszkodva, mint egy hajléktalan újsággal takarózott. Esőben mindig vigyázott arra, hogy a bundája ne ázzon el, hogy mikor újra találkozik a lánnyal akit imádott, ugyan olyan puha és ölelni való lehessen, mint volt.

Járkált. Azt sem tudta hol van. Teljesen kétségbeesett már. A bundája kezdett kopni, az orra lassan leesett, de ő csak ment... ment tovább.

Évek teltek már el.

A kis mackó reményt vesztve feküdt egy porcelán kanna mellett, mikor egy idős úr talált rá s magával vitte. Egy régi boltja volt, ahol kijavított játékokat. Kitisztította a kis mackót, megvarrta az orrát s a kirakatba ültette.

Egy nap egy kislány sétált arra az anyukájával. A mackó egy magas polcon, sok másik játék mögött szomorkodva ült a kirakatban, kopott megviselt bundája és új nózija nem tetszett neki. Az édesanya megállt a mackó előtt és percekig nézte, még kislánya a ruháját rángatta. Lecsitította gyermekét, majd besétáltak az üzletbe. Minden szó nélkül belógott a kirakatba és levette a polcról a kopott mackót. Nézegette, a plüss leszegett fejét, majd felhajtotta azt. Szemében felcsillant valami, valami régi.

Egyszerűen megölelte a medvét, az idős emberre mosolygott, fizetett majd magához ölelte a kis mackót. A puha mancsok ekkor újra feléledtek, átölelték, s felismerték azt a kislányt akit oly rég elvesztettek.

Egyszerűen... Sosem szabad feladni a reményt.

öm....öm.

Quando avevo cinque anni, mia madre mi diceva sempe che la felicità era la chiave della vita. Quando sono andata a scuola, mi hanno chiesto cosa volessi essere quando sarei cresciuta.

Ho scritto "felice." Mi hanno detto che non ho capito la consegna e io gli

ho detto che non hanno capito la vita.

Lassan olyan vagyok, mint azok a blogok amiket elnézegetek. Képek, idézetek és annyi. Viszont én szeretnék ennél többet adni. Szeretném, hogy mikor valaki ide lép és elkezdi olvasgatni a dolgokat, ne megszokott szövegetek találjon. Hát... Képek csak később lesznek, mivel gépem még mindig nincsen. Hm.. Majd idővel.

A nap. Végre kiszabadultam ma. Végre. Holnap is. Wii.

Voltam végül is srácoknál sablonozni. Nagyítottam egy bizgentyűt. Meg... Hm... Meg csináltuk a kezem celluxból. Viccesen fest. Ki is lesz majd festve, wii wii.

Barátaim... (L) .... Barátom (L)

Emlékszel, mit mondtál nekem ott lenn, a kacsáknál? "Nem az a baj a felnőttekkel, hogy hazudnak nekünk, hanem az, hogy minket is hazudni kényszerítenek." Ez volt az a mondatod, amiből rájöttem, hogy te attól félsz, hogy felnőtté válsz, és ezzel te is hazug leszel.

megmutassam ahol a kövek beszélgetnek

ahol a hegyek énekelnek ahol a szelek

összebújnak ahol a fák fénybe

...emelik arcukat?

akarod?

csak a fájdalmat azt ne azt ne lássam az arcodon

csak azt ne…

r'n'r

(L)

A vadabb énem is táplálnom kell,

hogy a szelídebbik ne kopjon el!

;)

"Gyerekkoromtól fogva rettenetesen szeretek hinni,

épp ezért nagyon gyanakvó vagyok.

Nagyon nehezen, valóban nagyon nehezen hiszek;

látszólag persze könnyen, mert nem szeretem meggyanúsítani az embereket,

s amíg be nem csapnak, addig hiszek."

- Tudsz játszani?

- Tudok.

- És szeretsz is?

- És szeretlek is.

:$

Miért követsz engem?

- Szeretlek.

- De csak mert még nem találkoztál a barátnőmmel. Ő sokkal csinosabb, mint én és egyenesen mögötted van.

- *körbe fordul.* Nincs is itt senki!

- Ha igazán szeretnél, nem fordultál volna meg.

Annak is meg van a maga jó oldala, hogy torokgyuszim van. Nem mintha szeretnék beteg lenni, kifejezetten utálom az egészet. Nem lehet menni sehova, a suliban csak lemaradást okoz... Aztán majd dolgozatok meg mindennek a pótlása. Bwah! Azonban így is nagyon viccesen telt mondjuk a tegnapom is, bár inkább a vége. A délelőtt mondjuk eseménytelen volt, aludtam, ettem, aztán délután dokihoz mentem. Fél5re menten, anyu beszélt Ildikóval, hogy mikorra menjek. Csilla eljött velem, bár nem értem igazán miért, nem vagyok már kicsi. Végül is annyira nem bántam, mert bement egy pasi és 1órát vártunk... Hát, nem volt épp kellemes a helyzet, mert a mentő jött érte. Elég brutál szitu volt. Aztán előttünk még voltak ketten. Várakozás közben elkezdtem magam legyezni az ellenőrzőmmel amiben benne volt a taj kártyám, mire kirepült és egyenesen a mellettem ülő hölgynek szállt. Nem is én lennék, ha ez nem történt volna meg. Vörösen izzó arccal elnézést kértem és elvettem a papírom. Szerencsére a nő is csak nevetett, majd folytatta a beszélgetést. Az utolsó ember is végzett, mire a nővér szólította a következőt. A vicc csak az volt az egészben, hogy nem az én nevem mondták, hanem anyuét... Szóval "-né" ! Azok a tekintetek! Először rám, aztán meg nővéremre. Hát, sok mindent könyveltek el hirtelen ott az emberek. Még a dokim is meglepődött, hogy én sétáltam be. Heh... Az egy órás várakozás után kerek 2perc alatt végeztem. Érdekes volt. Miután hazajöttünk leültem rajzolni. Ezt csinálom tegnap este óta...

Jó... Valami mást.

néha másra vágytam,

néha úgy csináltam mintha egy érzéketlen lány lennék.

Az emlékeink?

Meghatároznak.

Teljes mértékben. Nincs semmi másunk, ami igazán a miénk lenne az emlékeinket leszámítva. Ezek alapján ítélünk meg embereket, ezt hívjuk tapasztalatnak. Az emlékünk minden. Lehet szép, vagy lehet csúf. Részletek maradnak meg csupán... dolgok elvesznek a folyton pörgő gondolataink kavalkádja között.

nem-szerelmes pár

Nekik (L)

;)

Nem vagy szerelmes belém,

és én sem vagyok az.

Köszönöm,hogy leülsz mellém,

és hogy meghallgatsz.

Köszönöm,hogy beszélsz hozzám,

köszönöm a mosolyod.

Köszönöm,hogy időt szánsz rám.

Élvezem a pillanatot.

Együtt nem vagyunk magányosak,

minden rendbe lesz már.

Mi leszünk a legboldogabb

nem-szerelmes pár.

Csak egy kép.

Senki nem gyújt gyertyát azért, hogy aztán az ajtó mögé zárja:

a fény célja, hogy még több fényt gyűjtsön maga köré,

hogy felnyissa a szemeket, hogy megmutassa a körülötte rejtőző csodákat.

nyugtatózene. higgadtan állj mindenhez. :)

Igazság szerint az idézetnek, nos... nem tudom mennyi köze lesz a mai bejegyzésemhez. Először is, beszéljünk a hü... hülye azt hitted mi?! Szóval a napomról.

Hogy is fejezzem ki magam. Ez a nap a gravitáció körül forgott. Neeeeem, nem vagyok olyan ostoba, hogy most fedeztem fel a létezését, egyszerűen amit a kezembe vettem azt a föld úgy... elvonzotta. Minden leesett. 20perc alatt ébredtem fel, készültem el és értem be a suliba, ohhyeah.

Suli után találkoztam Annával. Nos... Wow. 3kor hívtam, hogy akkor merre találkozzunk (bocs Lucy, hogy először a te számodon kerestem :'D ) Nos, Annával azt hittem egy órája ha együtt csücsülünk valahol, mire hívott anyu, hogy merre vagyok már... Eltelt 3óra! Aztán hazajöttem. Most itthon vagyok.

Köszönöm Anna a délutánt! Nagyon tanulságos, és jó volt! :)

Most valami kicsit komolyabb. A következő sorok Tőlem szólnak, nektek. Minden kedves barátomnak és nem barátomnak (L)

'Egy képet festek rólad, tele a szivárvány színeivel, napsütéssel és mosolygós arcokkal, hogy érezd mennyire szeretem a benned rejlő értékeket.

A papír szélére feketével sötét felhőket rajzolok, hogy tudomásul vedd a hibáiddal is tisztában vagyok... ember vagy.

A feketeség közepére mégis egy pirosan izzó szívecskét hintek, hogy tudd minden hibáddal együtt, tudlak szeretni:

Mert fontos vagy.'

szanaszét voltam és szanaszét vagyok...

Most csendre vágyom - de magamban is,

hol gondolatoknak már zaja nincs.

Kérdéseimet is csendre intem;

halk, szelíd hangot keresek éppen.

A találkozás csendjére vágyom:

a Mindenható, hogy rám találjon.

Egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikben megbízom. És itt nem olyan fajta bizalomról beszélek, amire akkor gondolok, ha azt mondom, hogy például "Bízom benne, hogy nem hazudsz nekem" vagy "Bízom benne, hogy nem lopod el a pénzem". Én arról a bizalomról beszélek, amikor tudod, hogy valaki soha nem fog bántani, a körülményektől függetlenül. Vagy amikor tudod, hogy néhányan mindig melletted fognak állni, nem számít, milyen rosszra fordulnak a dolgok.

Varázsos szavak

de a lélek mögöttük

olyan törékeny...

Volt egy világ, amelyért érdemes volt élni és meghalni.

Ez a világ meghalt. Az újhoz nincs közöm.

Számomra nem vígasztalás, hogy millioknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj.

csodák...

talán voltak valaha

utak...

talán vittek valahova

szívek...

talán dobbantak valakiért

könnyek...

talán hulltak valamiért

sikoly...

talán hallotta valaki

öröm...

talán maradt még valami.

...

"...csak azért félünk, mert csalódni fáj!"

Zavarodottság.

felelek ^^ ... ha :D

Nekem ne mondja meg senki azt,

hogy nekem mi a jó..!

Ma volt az ölelés világnapja :) Tök jó! Van aki majd csak pótlólag kapja ;) Mondjuk holnap :P Khm... Szóval. Ma. Suli. Jó volt. Vicces is, meg ilyen is meg olyan is. Feleltem törin 4-es... Hát 5 jobb lett volna. Puff neki, most így alakult. Nem baj úgyis írunk tz-t jó lesz ! Szóval a nap így klassz volt ^^" Skacok (L) imádás!

Suláj után haza. Délután jött haza Dóri... Persze neki állt piszkálni... azzal :P Khm. Aztán volt egy kis kavarodás, de végül is eljutottunk oda, hogy Meliéktől elmentünk boltolni és végre hasznát vettük a személyimnek is xD Utána vissza Melihez onnan meg Móniékhoz, mert ifi volt. Ami plusz jó volt, hogy vittük a nyers pogit megsütni, mert Meliéknél lehet szivárog a gáz. Elzárták a csapot, de jó, inkább ne kockáztasson az ember.

Holnap Lujcsálok ;) Wá-wá-wááárom :D Bwááá!

Na akkor ha....

... hónap lennék: Július -mert szeretem, mert meleg-

... a hét egy napja lennék: péntek -mindig péntek tcs-

... a nap egy időpontja lennék: 22:22 -mert kívánhatsz-

... bolygó lennék: Vénusz -mert szerintem szép-

... tengeri állat lenék: csikóhal -aranyos-

... cím lennék: valaki szeretett címe -no comment ;)-

... berendezési tárgy lennék: párna -hogy titokban nyelhessem el mások könnyét-

... bűn lennék: nem lennék bűn

... történelmi személy lennék: nem tudom o.O

... folyadék lenék: víz -mert tiszta(jóesetben o.O)-

... drágakő lennék: rózsakvarc / tigrisszem -mert gyönyörűek és van egyfajta elméleti hatásuk-

... fa lennék: lucfenyő -mert durvának látszik, de mégsem-

... madár lennék: nádi poszáta -olyan szép a hangja-

... szerszám lennék: csavarhúzó -mindig jól jön-

... virág lennék: rózsa -szúr, de szereted. néha fáj, de ha jól érsz hozzá már nem bánod.-

... időjárás lennék: futózápor

... mesebeli lény lennék: tündér

... hangszer lennék: gitár / dob

... állat lennék: cica

... szín lennék: fekete

... érzelem lennék: megértettség

... gyümölcs lennék: eper, mert Hmmm

... hang lennék: suttogás

... elem lennék: tűz

... autó lennék: dflskdjfsdfusdf

... dal lennék: Road -Felfelé görbül / Hobo - Üres

... film lennék: A rosszak jobbak -mert... báhááXD-

... könyv lennék: verseskötet

... étel lennék: spagetti ^^

... hely lennék: Bora-Bora -mert...Lujcsa tudja XD-

... íz lennék: édes

... illat lennék: eső előtti szellős illat

... hit lennék: a hited

... testrész lennék: szempár

... arckifejezés lennék: kicsi huncut mosoly

... tanóra lennék: rajz (L) / irodalom *-*

... rajzfilm lennék: Pocahontas

... mértani alakzat lennék: geoid

... szám lennék: 7

... ruhadarab lennék: fekete kockás farmer ^^"

... ékszer lennék: medál

... kiegészítő lennék: sál -mert meleg és véd-

... szeretet megnyilvánulása lennék: BIG HUG ! (L) -olyan állat lecsapós csontot ropogtatós-

örülj :'D

IxiHölgyemény OFF

Titkos kincsek (L)

dóri. ígéret. titkos dolgok. kapocs. mókus. konyha padlón ülések. telefonon. anyu.

toma. energia ital. dög hidegben séta. agárd. belváros. deszka. pulcsi.

meli. alvások. lángos. főzés. beöltözés. ruha. lukas zokni. képek. őrültségeink.

meli. rock. fülbevalók. szárhegy. suli. képek. füles. wá. uáié.

julcsa. nyitott szív. képek. beszélgetések. séta. titkos dolgok. sapi...enyim :P .

nóri. pici. nyugalom. képek. zene. újdonság. aranyos.

dönci. az a mese-e. buta bogár. párna. hiba javító.

hirtelen ennyi :) szeretlek a titkos dolgainkkal titeket.

"A horzsolásokat mindenki alábecsüli. Pedig fájnak. És még jobban fognak fájni, ha alszom rájuk egyet. Semmi sem fogható ahhoz, mint amikor egy derekas verés után reggel fölébredünk. Olyan, mint egy az egész testre kiterjedő másnaposság."

"...a tudtomon kívül megszorítottam a kezed..."

Mert ez egy csodás nap

A ma egy olyan nap volt, amit nem lehetett csak élvezni, csak nevetni. Nem tudom mitől dobódtam fel ennyire, de egyszerűen szárnyaltam. Lehetséges, hogy köze volt az egésznek ahhoz, hogy nem volt első 4órám? Vagy talán a tegnap esti beszélgetés volt rám még mindig valami furcsa hatással? Nem is tudom pontosan...

Reggel suliba menet elkapott egy érzés, és igazából egy monológ indult el a fejemben. Az egész annyira adta magát, az egésznek olyan békés és csodálatos hatása volt ! Wow! Imádom, az ilyen reggeleket !

Csodás, napsütéses októberi reggel volt. Senki nem ilyen időre számítana, a napsütés egyfajta királyi keretet vont az egész délelőtt köré. Ideje volt elindulni, még nyomtam egy puszit anyu arcára majd leszaladtam a szürke, vízhangzó, végtelen folyosórengetegen. Ahogy kinyitottam a kaput még inkább elkapott az a furcsa, nyugtató, szelíd érzés, az arcomat megsimogatta egy szellő és az orromba juttatott egy kicsit deres, kellemes nap illatát. Szembe jött a szomszéd bácsi aki kedvesen mosolygott és jókedvűen köszöntünk egymásnak. Szinte repültem, egyszerűen szárnyra kaptam a fények, a színek láttán, a csodás kicsit őszies illatok között. Hallottam gyönyörű madárdalokat, amiket a mellettünk lévő iskolából kiszűrődő nevetés koronázott meg. Éreztem, tudtam, ez a nap nem lehet csak gyönyörű. Bár sietnem kellett, próbáltam lassan menni, hogy igazán magamba szívhassam az egészet... Nem akartam, hogy elmúljon. Nem is múlt Oda értem az iskolához megálltam a lányok előtt, s ok nélkül de mosolyogtam. Az elmúlt napokban talán először. Beszélgettünk, figyeltük az időt, lassan elindultunk befelé, kicsit várnunk kellett a tanárnőre, de sikeresen bejutottunk a terembe. Most még az sem zavart, hogy az informatika termünk egy dohos fehér pince, ahol hallani minden fentről érkező folyóügy hangját. Ezt a napot még ez sem ronthatta el. Le ültem szokás szerint a kettes géphez. Eszti nem volt sehol, ami kicsit elszomorított, aztán hallottam ahogy benyit "Elnézést a késésért". Leült. Kikaptuk a feladatot és nekiálltunk. Mi, szinte már szokás szerint önerőből nekiálltunk megoldani a feladatokat, páran csinálták csak a tanárnővel. Hallottam ahogy Nóriék oldják a példákat... Kicsit el is merültem a hangjukban. Miután végeztünk a feladatokkal, Esztivel (mivel a mi gépünkön nincs net - ellopták a rúútert :'D - ) ismét egy fekete özvegy versenybe kezdtünk. Múlt hétig azt sem tudtam, hogy kell játszani. Kezdők szerencséjével nyertem, most döntetlen lett, ki kellett kapcsolni a gépeket. A jelenléti nem ért el hozzánk, szóval meg kellett várunk, hogy alá tudjuk írni, aztán átbattyogtunk a másik épületbe. Bezsúfolódtunk az S terembe. Humoros, hogy ez a neve... Ez a leg kissebb terem amit valaha láttam, valóban S-es! Két angol jött, de össze vontak minket a másik csoporttal, mert nem volt tanáruk. Egyik a G -ben, másik a saját termünkben. Végül már csak egy matek volt, ahol Tibi (lassan szokás szerint) mellettem ült. Kajak már oda költözik, nem mintha zavarna, én nagyon is örülök neki, csak épp nem tudom őt mennyire akasztom ki. Bár az órákon csendes vagyok. Hm... Suli után irány haza lányokkal, még mindig ugyanabban az elvarázsolt hangulatban, mint reggel ahogy elindultam. Melivel bosszankodtunk egy sort a ház előtt, aztán nevettünk, majd feljöttem. Írtam. Jól esett. Újabb mű, újabb oldal a regényemben. Majd ide jöttem, és írok nektek :)

Lassan indulnom kellene, Móniéknál meeting aztán megyünk vezetőségire Agárdra o.O ^^"

Ennek ellenére kicsit ellentétes, hogy egész nap lassú zenéket hallgattam, és most is Edda - Lelkünkből szól. Szeretem ezt a dalt... Eszembe jutnak róla dolgok, kicsit felkavaró, de örömteli dolgok... Szép emlékek.

Legyen, már hétvége!

Meli alhasson itt!

Julcsáááá! :D

S minden... (L)

további

több

még 100

ilyen csodálatos napot

kívánok

másoknak

Neked :)

180°

Nem vagyok más csak én...

Lelkiismeret furdalásom volt... De ugyan miért kéne szégyellnem magam? Azért mert fel vagyok dobódva? Azért mert boldog vagyok?! Azért mert jól érzem magam? Nem hiszem. El vagyok, jól vagyok, nyugodt vagyok. Jó.

Mára talán ennyit. Írok. Beszélgete, igazán mosolygok (L) Köszönöm.

Ma volt Suit up. Ki is öltöztünk, csinik voltunk. Az egész reggelem a készülődésből állt, igen, mert ez ilyen meglepő dolog egyébként nem szokott. Höh.

Na Julcsa majd csinálunk egy exkluzív kiöltözős napot ^^ csakmi (L)

Mért, mond mért legyek más?

Ilyen vagyok és nem érdekel,

Hogy mit mondanak rám, ilyen vagyok..

zavaros napok.

Hm, hogy is tudnám jellemezni a lelki világom jelen pillanatban... Azt hiszem tudom: Teljes káosz! Ki vannak akadva emberek, ha azt merem mondani, hogy közük van hozzá, de ha egyszer tényleg. Most ember. Kiakadsz minden apró kakin, engem hibáztatsz, és még nekem legyen lelkiismeret furdalásom. Ez így nem, normális... Azért, mert nem bírod elviselni, ha valakinek másnak van igaza, mert csak a te elméleteid léteznek és ha az ember őszinte veled véletlenül sem hinnél neki. Ez nekem kösz, de jelenleg nem kell. Ha nem érted... Hát. Sírjak? Nem fogok... Meg letiltasz itt-ott? Ajh öcsém... és én menekülök. "Miért blogon teregeted ki?" Mondom a nevet? Meg, nem csak veled vagyok úgy ahogy, azt se tudja senki ki vagy. Nem ismersz, csak ez derült ki.

Nem csak-e miatt kavaros meg zavaros minden bennem jelenleg. Nyugalom, nem vagyok depressziós, csak kicsit "kattant"? Talán ez a helyes kifejezés. Talán.

julcsám (L) köszönöm.

Az ujjam kb lerohad, amit magamnak köszönhetek. Azt sem tudom, mit csináltam vele. Fáj, be van kötve, de már nem olyan borzalmas, mint tegnap.

Ennyit mára. Semmi kedvem nagyon írni.

Tervezem fejben a felnyitott szívet, és a különcöt...

Művészi hajlamok kibontakozásra várnak.

Hm.

Bye.

ma.holnap.antiplayback.meg.ilyenek.

Tegnap este írt, ma elolvasott azonnali üzenetre felelvén:

azért neked is jó éjt.

;)

Kicsit fáradt vagyok. A tegnap érdekesen alakult, mit ne mondjak. Inkább nem is kommentálom. Ma meglehetősen korán fent voltam, ahhoz képest mikor szoktam ébredni szombatonként. Nem véletlenül, hiszen pakolnom kell, mint a jó gyereknek. Mielőtt bárki frászt kapna, nem olyan borzalmasan néz ki a szobám, mint remélitek... Csak, mint feltehetőleg tudjátok most hétvégén lesz a nagy bútorváltás a szobámban. Igen, lehetséges, hogy a monitor előtt ülsz és nevetsz, hogy miért örülök én ennek ennyire... De ha neked is egy olyan kényelmetlen kemény kanapén kellene aludnod minden éjszaka, mint nekem, nem kérdeznél. Előtte, még szivacsokon aludtam, annál azért ez jobb. Sokan furán néznek rám, ha bejönnek a szobámba... Sosem volt gyerekszobám mindig a tesóimmal egy szobában voltunk... Ha úgy vesszük gyakorlatilag most is, mivel egy áthidaló és egy függöny választ el csupán a nővéremtől, de valamilyen szinten az ember mégis kap egy kis szabadságot a másiktól. Szeretem őt, nagyon, de azért nem vagyunk már kisgyerekek, néha jól esik az 'egyedüllét'. Nem mintha erre olyan sokan kellene várni, mivel ő általában a barátjánál van, vagy dolgozik. Hm... Visszatérve. Leesett az állam, hogy kik ajánlották fel a segítségüket a hétvégén. Komolyan, rájuk végképp nem gondoltam volna. Bár mostanság nagyon senkire nem gondolok, mint segítség. A saját ügyeimet nekem kell megoldani, ezeken túl segítek másoknak ha szükséges. Ilyen az élet, most ha szomorkodom nem lesz jobb.

Igen, jól olvasod! Azt hiszem sikeresen "száguldozom" kifelé a kétségbeesés és az enyehe(?) depresszió karmaiból. Ami remek! Köszönöm skacok, hogy ti nem hagytatok egyedül (L) !

A hétvégém... jó lesz. Úgy érzem. Ma ugye pakolok, aztán délután megyek Dóri egyik tanítványához, segítek nekik. Rajmund ! (L) Jajj annyira édes az a kis csöppség *-* Aztán ha marad esetleg még valami, akkor azt elrámolom. Valamikor délután átviszem a cuccom Meliékhez, szerintem így logikus, mert nem viszem magammal AntiPlayback-re. Szóval átviszem a cumót, aztán elmegyünk Műhelyelni egy sort. Szeretem azt a kávézót. Utána pedig metálkodunk egy sort az egyik helyi disco-placcon o.O Soha nem gondoltam volna, hogy én valaha oda be fogom tenni a lábam ! S láss csodát, mégis.

Holnap délelőtt meg majd le, meg átcuccolás! Wááááá! Várom!

Hétfőn, pedig Nucu hozza nekem a vámpírnaplók első részét *-* Mármint a könyvet! Érdekel. A sorozat is, de először olvasni szeretném, bár a sorozatból már láttam jó pár részt... Ehh!

Jól van, dobbanok. OMG! Ennyi az idő?! Akkor nagyon...

----------szeszt igyááál----------

dlksjdfsj X"D

A bátyámmal Need For Speed előtt ültünk kb egész délután. Mennyi idősek is vagyunk? Ja, ő 27 én 18. Mindenesetre vicces volt, jól esett. Kezd kialakulni köztünk az a testvér dolog. Nem az, mindig szerettük egymást, csak azért meglátszik az a 9év különbség.

Most filmelek.

A rosszak jobbak, Szeby ajánlásával. Ismerős a címe. Igen rájöttem. Láttam már. Eszméletlen jó film. Mikor először láttam szét röhögtem magam!

Mára ennyi. Hehh

mosoly.

Bírom az ilyen közösségi oldalakon feltüntetett bemutatkozásokban a "Ha ismersz úgyis tudod milyen vagyok" féle elszólásokat. Nézelődtem most így blogspoton is, face-n is és más helyeken... Ha 30helyen nem tűnt fel ez a mondat akkor sehol. Komolyan. Viszont, lenne nékem egy kérdésem kedveseim: Hogy találjalak meg, hogy legyek biztos abban, hogy téged kereslek ebből a mondatból? Inkább végig olvasom azt a 3000dolgot amit szeretsz, vagy nem szeretsz, mint hogy ez alapján a sablon mondat után tippeljek, hogy te vagy-e te. Meg az ilyen egyediségek! "Mert én egyedi vagyok"... igen ahogy az a 400ember is aki kajak ugyanúgy néz ki, ugyanazt szereti és ugyanazt hallgatja amit te. Ebbe azonban most nem megyek bele, ezt már fejtegettem nem egyszer.

Lássuk csak életem apró töredékét ezt a napot.

Kezdődött úgy, hogy megint majdnem elaludtam. Fogalmam sincs, hogy miért írtam ki anyuéknak a csengetési rendem és hogy melyik nap mikorra kell beérnem, teljesen nyugodt arccal ülnek kint a konyhában, a kávéjukat iszogatva, miközben én végigrohanom a lakást 5x, mert 7:45-re kell beérnem, 25-re jönnek értem és 17kor keltem. Mindegy attól függetlenül, hogy így indult jó volt. Lementem itt volt meli, meli meg toma. Köszönés, indulás. Sulinál megálltunk, tomának, meli még kulcsot vadászott, jött taylor. felmentem vele a terembe, nem volt kedvem már lent fagyoskodni. Pakolásztam elvoltam. Dupla matek, töri, irodalom, etika. Igen ennyiből állt a nap, könnyű... innentől általában száguldunk a hétvége felé. Éjjen! Melivel ma neki álltunk pikááácsuzni a folyosón, pontosabban ő kezdte én nevettem aztán megfogtam a haját mintha tényleg áramos lenne.

na aztán meg jött a rinocérosSz is!

Etika végére valamiért nagyon felment bennem a pumpa, egyszerűen elborította az agyamat a méreg. Fogalmam sincs honnan jött, azt sem, hogy hova ment, de hamar elmúlt az biztos. Füzetem kicsit megbánta a dolgot, került rá egy kis szakadás. Megesik.

Jöttem haza felé egyre jobb lett a kedvem.

Itthon zenéltem meg zenét hallgattam, szerkesztettem.

Apa egyszer csak bejön és közli a jó hírt: 11-én lomtalanítás.

Számomra ez miért akkora hír? Azért, mert így végre ki tudom pakolni ami felesleges és be tudom rendezni a szobám olyan... szobaszerűre. Végre! Jó hírek ^^

Rendeződnek a dolgok, Ixi lassan visszatér a normális betegesen optimista életviteléhez, ezt a többiek próbálják megszokni... vagy megszöknek.

Lényegtelen, kapom össze magam.

Az arcunkra helyezett mosoly hazudhat, de a szívünkön lévő mindig igazat mond.

/saját/

A 13.

Az aradi vértanúk

Szabadságharcunk letûnt napvilága,

Te vakító nap a század delén,

Nem pazaroltad sugarad hiába,

Bár vak sötétbe halt az égi fény,

Eszméiden nem gyôzött az enyészet,

Örökbe hagytad halhatatlan részed’,

Fényeddel fényt hint késô századokra

A tizenhárom vértanú alakja.

S ôk élni fognak, élni mindörökkön,

Szent lesz, örökké szent a sírgödör,

A míg az eszmény ki nem hal e földön,

Míg magyar szellem még magasba tör,

Az igét, melyért éltet áldozának,

Szívébe írták az egész hazának,

Utódtól fogja hû utód tanulni:

Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni.

Palágyi Lajos

senki.semmilyen.semmije

én ott vagyok ahol nem keresel,

mindig előtted pont egy lépéssel...

Hogy is mondjam, hogy igazán megértsd? Talán egy egyszerű *köszbazdmeg* tökéletesen megfelel. Mondjuk úgy ez nem esett kimondottan jól, nem lennék mérges ha ez az első és véletlen alkalom lenne. Neked viszont teljesen mindegy! Ennyit ér egy 'értékes barátság'... Elárulom ez nem az. Az, hogy mikor épp valami pitymogásra van okod és senki nem ér rá és betalálsz, ez nem barátság. Csak mondjuk, tudod... azért annyira képes lehettél volna, hogy felhívsz. De hát ugyan, a mai világban ilyen jó 'barátoktól', hogy is várhatnék ilyesmit?! Ezek szerint túl sokat képzeltem rólad....

Mérges vagyok, igen... Rosszul esik! Tudjátok egy kicsit unalmas, hogy ha nincs Meli1 és Meli2 akkor úgy élből a homályba kerülök. Akkor már meg sem lehet ismerni az utcán, akkor már nem is lehet velem találkozni, akkor már egy üres lélektelen valami vagyok némelyek számára. Ezért? Ezért menjek el veled sétálni ha szükséged van valakire? Ezért üvöltsem ki a lelkem azért, hogy megvédjelek ha arról van szó? EZÉRT? Hogy egy nagy rakás semmi legyek a szemedben? Köszönöm ebből nem kérek! Ez mindenkinek szól aki ilyen!!!! ÁHH! Mondja meg valaki, mi a francért kellene nekem segíteni nektek, miért kéne meghallgatnom vagy tanácsot adnom, ha kb SZARSZ RÁM? Mikor kérdeztétek meg, hogy 'Ági jól vagy?' ... Bocs, ez talán túl sok és mély... akkor mondjuk egy "Mizu b+?" Vagy már ez sem jár, csak ha ott vannak Meliék? Itthon ülök, nem élek valami félelmetesen elfoglalt életet jelenleg, annyira nehéz lenne kivenni a telefont a zsebetekből? Jöhet a kérdés természetesen, amit én is feltennék ha ilyesmiről hallanék "Miért nem hívod te őket?" A válasz roppant egyszerű, bár több lehet. 1: Nem érek rá sajnálom ha előbb szóltál volna. 2: XY jön? Nem... Bocs nem érek rá. 3: Persze, de beszélhetnénk a lelki nyomoroncságaimról? -.-"

Nem azt mondom, nem esik nehezemre segíteni embereknek... Sőt sokszor az sem érdekel, hogy mennyire közeli ember az illető. Viszont az már rosszul esik, nem kicsit, ha eszméletlen jó barátomnak gondolja ráadásul magát, de kb kakil rám, aztán én vagyok a hibás, hogy soha nem beszélünk meg nem találkozunk. TALÁN HA KIMÁSZNÁL XY SEGGÉBŐL KÖNNYEBB LENNE? Nem gondolod? Nem az, legyenek csak más jó barátai, ez az élet rendje... Viszont ne én legyek már a gonosz mostoha, mert ő mindig valakinél van, aztán én meg el vagyok felejtve... PFF!

Vigasztaló semmiségek.

A víz, a lélegzés,

a reggeli és az esti esők.

Őket is csak az ismeri,

akimagányos.

Nekem már nem kell semmi... Igaza volt Szeby-nek, vannak emberek akik a magányra lettek kitalálva... szerintem egy vagyok közülük. A párkapcsolataimat rendszer szerűen cseszem el, vagy hagyom abba, mert félek valamitől. Teszem az ostobaságokat, mikor pontosan tudom, hogy mit KELLENE tenni. Nos igen, az elméleti tudás nem mindig egyezik a gyakorlatban használtakkal. Elméletileg képes vagyok gégemetszést alkalmazni golyóstollal, gyakorlatilag elájulok egy csepp vértől :| A barátaim... Nah, ők aztán gyönyörűek. Neee tessék félreérteni, vannak nagyon régi és újabb hihetetlenül értékes barátaim. Tudom jól, hogy nem az számít hányan vannak hanem az, hogy milyenek. Csak mondjuk klassz, hogy sorra lépnek ki az emberek az életemből én pedig kihűlt szemekkel állok és nem tudom sehova tenni az egész helyzetet. Végső kétségbeesésemben játszom a szőkét, és úgy viselkedem néha, mint valami 10éves lányka... Ugyan honnan tudhatná bárki, hogy ez egy kiáltás. Csak nevetnek, de nem is várnék mást. Bármit közlök az emberekkel, ha valami nem tetszik, ha szerintem nem jó... De azt, hogy egyedül érzem magam? Már csak a büszkeségem sem engedné.

Figyeljetek létezem!

Fogja már valaki a két kezem :(

Ilyen az élet. Kitesszük a lelkünket másokért. Nincs tovább, nincs folytatás, sőt egy egyszerű "kösz" se. Elvárják. Számukra ez természetes. Megszokott, hogy ott vagy meghallgatod őket, és megteszed amit csak lehet. Az pusztán jelentéktelen információ, hogy belül lassan romokban állsz, hogy senkit nem érdekelsz... Ez nem számít.

Csak téged akarlak. Amióta ismerlek, amióta barátok lettünk,

és amióta először megcsókoltál. Én tényleg csak téged akarlak.

S mielőtt valaki még ezen is elkezdene rinyálni, néha még nekem is lehetnek pesszimista napjaim. Neked is vannak, sőt feltehetőleg több, mint nekem. Kiindulva abból, hogy nem sűrűn jön rám ez a gondolkozás szerencsére. Puff... Nyeh.

Játszom a kemény csajt, akit nem érdekel senki,

mégis akár egy szó képes rommá dönteni...

hitt.remélt.félt.szeretett.

A lány igazi különc volt. Senki nem kedvelte... Mindig kiközösítették. A fiú féloldalas mosolyával nézte ahogy a lány dühös tekintete egyre közeledik felé, s végül eléri őt:

- Menj el!

- Miért?

- A többiek elmentek!

- Így van...

- Akkor te miért vagy még mindig itt?

- Hiszek benned, egyébként is miért ne lehetnék?

- Azért mert én itt vagyok.

- A kettő kizárja egymást?

- Igen!

- Miért?

- Mert... Mert ez mindig így van!

- Mégis itt maradtam.

- MENJ EL!

- Mi lesz ha nem megyek el?

- Elmegyek én!

- Akkor utánad megyek.

- Nem tudsz...

- Kipróbáljuk?

A lány szó nélkül hátat fordított és elindult... a fiú némán követte őt. Kimentek az épületből, a lány leszaladt a lépcsőn, a fiú a tetején megállt, tétovázott... majd elindult. A lány felkapta a tekintetét mikor meghallotta ahogy a nehéz fém a betonhoz ér, hátra fordult és visszafutott felsegíteni a fiút.

- Vérzel! - kiáltotta a lány.

- Nem számít... - mosolyodott el a fiú.

A lány felállította a tolókocsit és segített beleülni a fiúnak.

- Miért kellett ekkora butaságot csinálni?

- Mert megígértem, hogy veled maradok...

A lány szó nélkül leült a fiú mellé a földre és elkezdett sírni.

"..Se a Napppal, se az Éj, nincs semmilyen szenvedély,

ami Nálad jobban kell, és ez Soha nem múlik el..!!"

sokkal jobb nem birtokolni, mint elveszíteni... =/

-És volt szíved végig nézni ,ahogy kisétálok az életedből?

-Volt szíved elmenni?Mit kellet volna tennem?

-Mondjuk azt mondani ,hogy maradjak...

-És akkor maradtál volna?

-Hát...

-Szerintem sem...

Ma elgondolkozós napom volt. Idézetek tömbkelege jutott eszembe egymás után, szövegek... Aztán saját rímek.... Nem írtam le őket. Nem is akartam. Fájt volna papírra vetni azt a pár szót... Próbáltam inkább mások szavainál maradni. Kerestem valamit ami talán boldogabb, de nem igazán találtam. Csak pár szót... Egészen 'addig' :

"Boldognak szeretném látni. Nem számít, hogy kivel, vagy hogyan. Találjon valakit, aki megbecsüli, és úgy szereti, ahogy nekem kellett volna. Találjon valakit, aki úgy látja őt, ahogy most én.."

Road-Emberteremtőt hallgatok. Új album. Lassabb számok, de a szövegek tetszenek. Egész mélyek... Bár igaza volt Melinek, vannak hangzásban hasonlóságok más együttesekéhez. Talán ez kikerülhetetlen.

Képeket, idézeteket vadásztam tanulás után. Semmi mást. Lefoglalom magam... Valamivel muszáj.

A szeretet a szemedben, bárkit széppé varázsol...

Szóval képek. Szerintem jó párral találkozni fogtok majd itt is szépen lassacskán. Szerintem igazán tetszetősek. Számomra legalábbis. Igen, bizonyára ha nem tetszenek ha elmentettem őket. Wow... micsoda felfedezés.

Kicsit flegma napom volt ma... =/

Nekem sose volt rossz semmi veled.

Ez egy ilyen nap... Lehet, hogy csak a miatt érzem magam így, hogy tegnap lázam volt, ma sem voltam valami fényesen és szerintem megint minimum hőemelkedésem van... Aztán ki tudja...

"nem mondom hogy leszarom mert valahol bent érdekel..."

Ma valami buszos népség tartott sürgősségi gyülekezőt a sulinál a parkban :O Hogy azok mit, vagy miért azt senki nem tudja... Október 6 még nem ma volt. Lehet, hogy rosszul jár a naptáruk :') Vagy ki tudja, arra felé néha történnek furcsaságok, nagyon már senki nem lepődik meg. Ahogy azon sem, milyen elképesztő hideg van a suli épületben. Konkrétan ma 2póló, hosszuujjú, vastagpulcsi és a kabátom volt rajtam... és fáztam -.-" Egyik csaj, hozott be magával ilyen termó takarót! Ez normális? Vagy csak az én elkorcsosult véleményem ilyen... ilyen?ELVILEG idén már lesz fűtés... Hát reméljük, ha már most ilyen hideg van abban az épületben én nem akarom tudni milyen lesz, ha tél lesz o.O" WUHHH ! ! ! ! !

"Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké."

Jólvan. Essháááhááá...

hiányzik az, aki voltam, az aki Te voltál, s azok akik Mi voltunk!

mackó.

- Mondtam már, hogy szeretlek?

- Ma még nem. De nem kötelező.

- Szeretnem Téged? Ezt nem én döntöm el, nem szabad választás. Így alakult.

- Mondanod nem kötelező.

- Akkor mit mondjak? Hazudjak Neked? Vagy beszélgessünk másról?

- Akármiről beszélgetünk, tudom, hogy szeretsz. Hallom a hangodon.

- Tudod nekem ez néha fáj.

- Miért?

- Mert itt ülünk ezen a polcon, egymás mellett, és én nem tudom szeretsz-e.

- Hogyhogy nem tudod?

- Nem mondod sosem.

- Szerintem nem kell mondani. Rád nézek, és látod. Megszólalok, és hallod a hangomon.

- De nekem néha kéne, hogy kimondd.

- Akkor mások vagyunk.

- Fogod mondani?

- Fogom. Mert akarod.

- Szeretlek.

- Én is.

- Nem mondtad ki. Most se.

- Azt mondtam, hogy én is.

- Az nem ugyanaz.

- Dehogynem. Én is szeretlek.

- Magadtól mondd.

- Szeretlek.

- Hát ez most nagyon magadtól volt.

- Neked meg semmi se jó.

- Nem is szeretsz.

- De Te se.

- Akkor megegyeztünk.

- Meg.

Majd hátat fordítottak egymásnak, és soha többé nem szóltak egy szót se. A plüssnyuszit végül elvitte egy másik kisgyerek, a plüssmackó pedig örökké bánta, hogy nem mondta ki időben, hogy szeretlek.

ültem

Ültem a földön... csak ültem.

Nem tudom hány percig vagy óráig...csak ültem.

Arra gondoltam milyen volt az illatod,

hogyan fogtad meg aderekam mikor puszit adtál,

hogy böktél meg amikor viccelődtünk...csak magunkat láttam.

Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád

,megcsókolni, kérni, hogy szeress.

Könyörögni!

Akartalak, ott, akkor,mindig és most!

Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod,

érezzem az illatod és azt,hogy ne féljek ezt kimondani.

Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!