vesszőcske

"Ennek a dalnak vége,

Innen kezdődik egy új..."

" csak szívom és fújom a füst meg száll "

Nem kaptam soha és nem is kérek,

Bocsánatot azért, hogy vagyok, hogy élek.

némán kiáltsd!

Nem lehetek mindig mindennek az ura.
Néha hagynom kell, hogy mások vigyázzanak rám, olyanok, akikben megbízhatok. <3

játék.

Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem,

ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek.

A Hold könnye

Egy öreg farkas élt egy erdőben. Magányos volt egész életében… Egyetlen társa volt csupán: a sápadt Hold. Farkas apót

szerette az erdő minden lakója. Szerették őt az erdei szellemek is. A szél szívesen borzolta kopott bundáját, amit a

langyos eső mosott olykor tisztára, hogy aztán a nap jótékony, meleg sugarai szárítsák meg azt. Farkas apó mégis

magányosan élt. Minden éjjel kiült az erdő szélére, ahol azok különös fák nőttek, amelyeknek mintha apró csillagok

izzottak volna az ágain. A hegyek fölött sápadtan ragyogott a Hold. Farkas apó csak ült az erdő szélén, hallgatta az erdei

rovarok zenéjét, és gondolataiba merülve nézte a Holdat. Azon tűnődött, mi az oka annak, hogy ő annyira magányos.

Miért nincs egyetlen társa évek óta? Benne van a hiba? A hosszú évek megkeményítették az öreg farkas szívét, ilyenkor

mégis könnybe lábadtak szemei. És oly bánatosan nézett a sápadt Holdra, hogy az is majd elsírta magát. Talán a Holdtól

várta a választ. De a Hold csak ringott a csillagok alatt, örök némaságba burkolózva. Így ment ez már hosszú esztendők

óta. Mígnem az egyik téli éjjelen, amikor a Hold csak keskeny sarlóként pislogott az égbolton, farkas apónak különös

érzése támadt. Mintha figyelné valaki. És a távolban, a hegyek lábánál burjánzó bokrok mögött megpillantott két apró

csillagot. Nem, nem is csillagok voltak azok, hanem egy ragyogó szempár. Őt nézte… Az öreg farkas nem mozdult.

Valami szokatlant érzett a szívében. Valami ismeretlent. Alig hallhatóan dobbant egyet a szíve… Hosszú percekig

figyelték egymást, aztán a két ragyogó szem, mint fáradt szentjánosbogarak, lassan kialudtak… A Hold is eltűnt az égről,

és lassan kivilágosodott… Farkas apó lassan hazaballagott. Aznap egész végig a különös szempár járt a fejében. És

szokatlan módon valami melegség is átjárta a szívét… A következő éjjelen ugyanúgy megjelent a világító szempár. Most,

mintha kicsit közelebb is lett volna, és egy sötét árny rajzolódott ki mögötte. Órákon át nézték egymást, és végül

ugyanúgy eljött a reggel. Az öreg farkas úgy érezte, színesebb lett az erdő, langyosabban fúj a szél és valahogy a

madarak is vidámabban énekeltek. Alig várta, hogy leszálljon az éj. Nem kellett csalódnia. Sőt, most már még közelebb,

alig kőhajításra tőle villant fel a két csillogó szem. Most már látta, ki a különös látogató. Egy gyönyörű, hatalmas, fehér

farkas sziluettje rajzolódott ki. És az öreg farkas szíve egyre erősebben dobogott, egyre melegebbnek érezte azt. Tett

néhány tétova lépést a másik farkas felé, de aztán megtorpant. Így érte őket a reggel. Hosszú heteken keresztül így ment

ez. Ahogyan a Hold lassan kövér koronggá hízott, úgy kerültek egyre közelebb ők is egymáshoz. És az egyik éjjelen,

amikor már szinte összeért az orruk, a gyönyörű fehér farkas megmozdult, és fejét farkas apó vállára hajtotta… Nem

történt semmi több. Csak ültek az erdő szélén, és érezték, hogy valami láthatatlan erő öleli őket át, összekapcsolódnak

és eggyé válnak hosszú perceken át. Farkas apónak egész testében szétáradt az a különös melegség, amit eddig csak a

szívében érzett. Érezte a másik farkas bundájának illatát, és szinte együtt lélegeztek. A Hold pedig talán olyan fényesen

ragyogott, mint még soha azelőtt. Amikor pedig az éj fátylát kezdték szétszabdalni a hajnal első sugarai, a fehér farkas

megfordult, és a hegyek felé szaladt… Farkas apó sokáig nézett még utána. Hazament, és lefeküdt a barlangja előtt a

hóba. Nézte a felhőket, és gondolkodott. Nem értette, mi ez a különös érzés, ami egész testét átjárja. Nem értette, mert

eddig még sosem érezte. Aznap éjjel a félelem lopózott szívébe… Mi lesz akkor, ha egyszer hiába várja az erdő szélén a

fehér farkast? Mi lesz, ha nem jön el többé? Mi van, ha ez egész csak hazugság? Ezt nem engedheti meg magának.

Ekkora fájdalmat nem tudna elviselni. Maradjon csak neki a sápadt Hold. Abban sosem fog csalódni. Az az ő igazi barátja.

Megkeményítette a szívét, és olyan mélyre zárta benne a melegséget, amilyen mélyre csak képes volt. Heteken keresztül

nem ment az erdő szélére. A barlangja előtt ült a tisztáson, onnan nézte a Holdat. A fehér farkas pedig minden éjjel várta

őt a szokott helyen. A Hold lassan újból elvékonyodott… És az egyik hűvös éjjelen a fehér farkas nem tért többé vissza. A

Holdnak különös, szürkés színe lett, mintha a magába zárt fájdalmát próbálná eltitkolni sikertelenül. Farkas apó visszatért

az erdő szélére. Egyedül volt. Érezte, hogy hiába keresi a csillogó szempárt. Tudta, az nem jön vissza többé. Nyugodtnak

kellett volna lennie, de a melegség a szívében egyre nehezebbé vált. Szinte már fájt… Mi történik velem? - kérdezte, és

összerogyott a fájdalomtól. Kétségbeesetten nézett fel a szürkülő Holdra. És akkor a Hold belső, íves részén néhány apró

gyöngyszem gördült végig, és miután egyetlen hatalmas gyönggyé dagadtak, egy könnycsepp hullott alá az égből. A Hold

könnye. Zuhant, zuhant, fényesen, és sápadtan csillogó sávot hagyott maga után az égbolton. A könnycsepp a hegyek

közé zuhant, de még innen is jól látszott a fénye… Lassanként egy halvány, de jól látható híd rajzolódott ki farkas apó

előtt. A híd a hegyek közé vezetett. Remegő lábakkal lépett a hídra, a torkát kegyetlenül marta valami, a szíve dobogása

majd szétvetette egész testét. A Hold könnye mutatta az utat. A hegyekben már vártak rá...

Az út, amelyre vállalkozott, közel sem bizonyult olyan egyszerűnek mint azt elképzelte. A hídon komótosan ballagva

egyszer csak lenézett, s a tiszta víz zavarosan bár, de megrajzolta torzult tükörképét. Farkas apó ekkor mélyen elmerült

lelkének tükrének tengerében, azután kutatva, mégis miért van most a hídon? Mi az a különös érzés, ami arra öztönzi

"Tovább, tovább"? Miért van az, hogy minden egyes lépés olyan erőfeszítésébe kerül, minta azokkal egy-egy mérfőldet,

vagy annál többet vándorolna. Miután a bánatnak óceánjában fuldokolva meglelte a választ néhány kérdésre, az agg újból a

felszínre került, s hirtelen elhatározással tova indult. A csapás melyen haladt a híd után egy új világot tárt elé: az

ismeretlent. Már a hídon is találkozott az érzéssel, de mindig próbálta elhessegetni a kételyeit. Elmélkedése közben

rájött: Azért halad az ismeretlen felé, hogy visszaszerezze amit elvesztett. Rájött, a Hold üzenete nem kifejezetten az volt,

hogy mutassa az utat, sokkal inkább a keserűség, melyel jelezni próbálta, örök boldogtalanságra vagyon ítélve, hisz nincs

párja. Nincs senki, kivel együtt ragyoghatná be a megkeseredettek sötét éjszakáját, nincs senki, kivel felvilágosíthatná az

elvakultakat, legyen az szerelmes, hódító, vagy bármi hasonló. Miután ez kiderült, elgondolkodott azon, vajon mi ez az

érzés? Mi ez a kötődés egy idegen iránt? Erre azonban nem tudta megadni a választ, azt viszont tudta, hogy az egyetlen

ami hajtotta, az a remény volt. Igen, megtanulta mi az hogy remélni. Bízott benne, hogy sorsa még meg nem

pecsételődőtt, s hogy a hiba amit elkövetett, nem bizonyosul majd végzetesnek. Ekkor aztán bátorság lett úrrá rajta, s

szaladni kezdett, sebesen, s kecsesen mint a szél, mi a faágak levelei közt süvít el gyengéden. Szinte szállt, szökkent, s

sziklákon át röppent, míg nem egyszeriben megéhezett. Gondolta, ez lesz majd az új Éden, melyben talán egy szebb jövő

várhat rá, hát miért ne öregbítené hírnevét némi vadászattal. A vad, melyet pillanatok alatt elkapott, hamar megadta magát.

Ekkor azonban Farkas apó egy érdekes zajra lett figyelmes... Egy bokor felől jött, s mögüle felcsillant két szempár. Ekkor

megmagyarázhatatlan érzés szikraként pattant ki szívéből, tűzként végig haladva egész testén, s melybe végül

beleremegett. Izgatott volt, vajon most mit tegyen? Közelíteni kezdett... Ekkor az érzékei felett uralmát elvesztett agg egy

falkával találta szemben magát. Becsapták. A csillogó szempár nem azé volt, akit keresett. Úgy érezte a világ árulta el, s

a Hold is csak rászedte, hogy ő is benne volt ezen ellene irányuló szövetkezésben. Miután a vén farkas megkűzdött a

falkának vezérével, kiderült, a csoport csak a vadászterületét védte, s miután Farkas apó mindent elmesélt, útbaigazítást

adtak neki, s békésen szétváltak útjaik. Tovább haladván egy csodálatos kilátást nyújtó hegytetőre ért, melynek egyetlen

csúfítója egy nagyobb füstfelő, mely több kis forrásból tevődik össze. Olybá tűnt neki, mintha egy közösség dinamikusan

fejlődő klánja terjesztené ki karmait az eddig csodálatos és érintetlen természet felé. Már a közelmúltbéli viszálykodásnál

sem értette, mire jó ez a magántulajdon? Mire jó ez a kisajátítás? Csak ellentéteket, és háborúskodást eredményez az

egész. Nem érdekelte, az egyetlen ami foglalkoztatta, hogy felkutassa azt a csodálatos szempárt, melynek emléke képes

volt egészen idáig csalogatni. Ekkor egy ismerős illat csapta meg rendkívül érzékeny orrát, melyre azonnal eltűnt minden

baljós gondolat. Bár a Nap már alkonyodni indult, a vén farkast mégsem a vörösen izzó égitest hatására aranyba borult

környezet tette gazdaggá, hanem az az érzés, ami egészen eddig a szívénél fogva vonszolta magával. Végre megtalálta

azt akit, és azt amit keresett. Aztán majd jöhetnek a kérdések, s a válaszok, melyeket majd közös erővel kutathatnak

majd fel. Némi kutatás után egy tisztásnál találkoztak össze. Szemük kereszttüzében nemcsak a nap alkonyodó sugarai

égtek, hanem az a bizonyos érzés, mely mindkettejüket hajtotta. Ekkor baljós zörejek hallatszottak, és ellenszenves

csaholások a nem túl távoli fák mögül, majd egy hatalmas dörej. Ekkor menekülni kezdtek, megbújni azonban nem tudtak.

A kopók szaglása sem volt épp jelentéktelen tényező, épp ezért mindig a nyomukra bukkantak. A nap sugarait az éjszaka

ráncai váltoták fel, s a páros ismét egy sziklaszírten ült, ugyanúgy mint akkor... Egy ágg reccsenése zavarta meg a

kellemes pillanatot, ekkor mindketten menekülni akartak, de már késő volt, Farkas apó el tudott rejtőzni, de társát

megsebezte a tüzes bot, mely fülsüketítő zajt hallat magából olykor. Ekkor a két lábon járó szörnyeteg, felvillantva

fogsorát, mint elégedett vadállat egy viadal után, felkacagott, majd tovább állt. Pár percnyi néma csend nehezedett a

sötétség lepleire, melyet egyedül a Hold fénye ragyogott be. Az agg vad társához ballagott, s bár nyalogatta sebeit, az

meg sem rezzent. Elhunyt. Farkas apón ekkor egy újabb ismeretlen, ám de sokkal kellemetlenebb érzés lett úrrá. Érezte,

hogy valami nincs rendjén, hogy az eddig teljesnek hitt élete romokban hever. Egyetlen igaz barátja a Hold, hatalmas

dörejjel csendre intette a természetet, legalábbis a huhogó baglyok, s egyéb kárörvendő állatok azt hitték ez a nagy sárga

folt műve volt, ott az égnek óceánján. Hatalmas baljós fellegek gyülekeztek, melyeket nem sok idő eltelte után sebes és

óriási fénycsóvák szeltek ketté, melyre az öreg felriadt, s dühében vicsorogni kezdett. Szemében könnyek gyülekeztek,

majd ezek egy hatalmas cseppé álltak össze, s ahogy akkor a Hold, most ő hullajtotta el, fájdalmas vonítás kiséretében.

Igazi gyász volt ez, számára, s nagy teljes pompájában világító barátja számára is.

Kis idő múltán eleredt az eső, s bár olyan erővel zuhogott, hogy sokmindent elsodort magával, a bánatot nem tudta

lemosni a farkas arcáról, a fájdalmat nem tudta kimosni szívéből, soha már...

---

a történetet köszönöm:
Nórinak [L]

relax

Hüm.

Le vagytok akadva azon, hogy mit írtam szombaton. Meg van aki besértődött. Sebaj. Ilyen az élet. Viszont, hogy nehogy azt higgye bárki, hogy a depresszió sötét tengerének mély hullámai közé vetettem magam tudatom, hogy igen ki voltam borulva, igen ez még mindig idegesít, de IGEN ettől függetlenül tök jól érzem magam :'D

Ha nem tudnád.. a blogom azért van, hogy kiírjam magamból a dolgokat. Akkor épp az motoszkált bennem. Attól függetlenül aznap tök jó napom volt. Előtte is. Azóta is.

Ma is ^^

Azt hittem nincs olyan, hogy szét unod magad és csak arra vársz, hogy kiszabadulj és vééégre "szabad" légy... de van :'D NAGYON VAN! Pl. mikor bent ülsz X órát teljesen fölöslegesen a teremben... de elvagy, mert rajzolgatsz, meg írogatsz. Hát jó....

Meglátod *-*

Nem is érdekel más! :D WIIII XD

őszintén neked nem tök mindegy mit írock a saját üzifalamra? hogy szét csöpögöm-e magam, vagy elküldök valakit a francba...? olyan mókásak az emberek. nekik semmi sem jó. semmi...

szóval ez csak megnyugtatás :'D

MINDJÁRT TIZENKILENCEDIKEEEEE!!!!

ALIG VÁROM!

annyira jó lesz !

Norbert :$

anyuék *-*

Tibiii! Nóóriiii, Nórii anyujaa! :D

lehet Kata és Domi ^^

és wáá! :D

nos. nyüf :D

Ez az ÉN életem...

Egy csöppet, most tököm tele van úgy jó néhány emberrel. Hogy miért? Mert képmutató, egocentrikus segg mind... azért! Teszik az agyukat össze vissza.
Az meg, hogy basszus, ha oda jössz megkérdezni, hogy "Mizu?" [ami érdeklődésformát köztudott, hogy gyűűűlölök, mint a szemét] úgy ajándékként kurvára le is szarja mindenki, hogy most a heted kezded el mesélni, vagy a paprikás krumpli receptjét. Szóval ebben igazán egyet értek egyik barátnőmmel. Ha már megkérdezed ilyen lebuj módon, hogy mi van velem legalább várd meg hogy válaszoljak, ha meg leszarod akkor meg inkább meg se kérdezd... KÖNYÖRGÖM -.-" Példamutatás, meg makulátlan élet... Hol makulátlan a ti életetek? Dugi pia, meg ez az... hát bocs én legalább bevállalom, hogy igen ilyen vagyok...

Továbbtanulás. Na és ha én nem akarok Pestre menni tovább tanulni... vagy Győrbe... vagy sehova. Mi van ha én csak akarok még egy szakmát és pont. Nem én döntöm el? Mégis mi óta? Ha már azzal "probléma" ... akkor hova? Mit? Minek?

Egész egyszerűen:

"Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.

Én rendelkezem mindenemmel –

a testemmel és annak minden mozdulatával;

az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;

a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;

az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;

a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;

a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;

minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó."

Köszöntem.

abcdefg

A ma egy olyan nap volt amire azt mondom, hogy megérte felkelni ! Igaz, hogy korán... De simán! Az egész úgy kezdődött, hogy még tegnap megbeszéltük Norbival, hogy elmegyünk pulcsit venni neki. Nos, mivel piacra akartunk ki dzsallni, meg figyelembe vettük, hogy szombat van így elég korán kellett elindulnunk túrázni reggel 8órakor. Mókás volt, mert félkor keltem :'D szóval Norbert örülhetett, hogy láthatja a korán keltem fejemet. Letusoltam hamar, kicsit összeraktam a szobám, mikor ágyaztam akkor hívott, hogy itt van. Okés. Lementem.... vékony sál meg ilyenek, az ablakból nézve egész jó időnek tűnt odakint minden. Hát tévedni emberi dolog -6° volt! Buzihideeeeeg! ! ! ! ! Szépen fogtuk magunkat és kiballagtunk először piacra... Pulcsi helyett végül is egy pombert szereztünk neki eléggé jó áron, hála a babonás hívő eladó pasinak :D Aztán császkáltunk még egy csomó ideig. OMG! Ami sztorit el kezdett mesélni... és még úgy 1óra múlva is mesélte... Viszont azokért a csattanókért megérte ! :'D K.O. volt ! Aztán irányba vettük Manót. Bementünk üzletbe, vettünk kaját ^^ Be campeltünk parkban. 12éves sztori :'D WÁÁÁ! EZ KOMOLY? Oké <3 Így imádlak ! Lecsöveltünk ugye parkba és neki álltunk kajolni. Meg támadott minket egy éhenkórász varjú. Norbert fogott egy kenyeret és eldobta, hogy "NESZE!" ... A poén az volt, hogy úgy kb 3m-rel odébb, mint ahol a varjú állt. Aztán oda vágott egy szalámit is, amit a döge elvitt... utána a kenyeret is. Off! Aztán jöttek a varjú haverjani... Nana gyerekek.
Mivel mínusz hatszázmillió fok volt kigondoltuk, hogy valahova be kéne menni, mert lefagy mindenünk. Hát... jó. Aztán mivel közel voltunk vasúthoz becampeltünk vasúton a váróba. Fűtés van, szóval zsír. Az mellékes, hogy beléptünk és megcsapott minket az az eszményi BOR SZAG, és a kép ami elénk tárult. Bemész balra van egy pad.... üresen mellette még 2. Oké leültünk középsőre. Na a lényeg, hogy kb minden második padon feküdt egy csóri csöves és aludt. Vagy épp nem. Akik velünk szemben voltak, az egy pasi meg egy nő... Na ők mondjuk ettek. Azt látni kellett volna! AHOGY ettek :') Pontosabban a nő az almát. Hát... off! Kivágta a biztosítékot. Ja és igen Norbert, olyanok leszünk, mint ők... csak tökre mások <3 Mi lepakoltunk és először csak összehúzódtunk melegedni. Aztán szépen megkajoltunk. Jöttek az emberkék kitakarítani a kukákat. Elvitték a koccintós üvegeket :'D Aztán egyik csövi bácsi ott neki állt forgolódni a padon... mire hullott az apró. Aztán még forgolódott megint hullott. Úgy negyed órás szenvedés után felszedte kb mindet... nagyon komoly volt azzal a látvánnyal, hogy a sapkája alatt a feje kajak szét volt verve o.O Hát... jó.
Fogtuk magunk és húzva ugyan a szánkat felálltunk, hogy akkor elindulunk ki a hidegbe. Ki találtuk, hogy haza jövünk és Üvegtigris2-őt nézünk.
Itthon egy csomót baromkodtunk, mire megjöttek anyuék. Mint ki derült anya már vagy egy negyed órája kopogott az ajtóban o.O hát nekünk nem tűnt fel. Vettek hosszabbítót, mint kb minden évben... csak ÉÉRDEKEESS módon minden évben eltűnik. Viszont ez zöld... a többi meg fehér, ha feltűnik... vagyis először eltűnik. Haha. Szóval ha eltűnik ez feltűnik... Ki ültünk konyhába társalogni. Mókás volt nagyon! Aztán kitaláltuk, hogy na akkor most már filmezzünk... Ugye a terv az Üvegtigris2 volt, mivel az fent van Norbert penyóján... hát nem volt fent csak a mappa. Sebaj, akkor nézzük meg a Moszkva tér című filmet. Hümm... Kérdés, csak nekem nem jött át? Kicsit elkapott tőle a bwhaaa... mert nem tudom miért. Közben neki álltunk PIROSozni, ami szerintem a világ egyik legbetegebb 'játéka'. Az egésznek az a lényege, hogy ha meglátsz valami pirosat ki mondod, hogy "piros bögre!" és rácsapsz a másikra :'D A végén már ti is pirosak lesztek! Szóval ezzel játszottunk filmnézés közben... hogy ebbe a filmbe mennyi piros dolog volt! Wá! Aztán... anyut rávettem, hogy csináljon forralt bort. Nincs finomabb anyu forralt boránál! Komolyan! Ha ittál már jót, az nem volt elég jó! Szóval forralt boroztunk, meg nevettünk még egy csomót ! Meg árítuk a dalt!

"Nevét is tudom rég, kezét is fogom rég,
S azt is tudom, hogy ő már most 17,
A Pali vigyáz rá... A Toma vigyáz rá,
Jól tudja mi vár, mi vár, mi vár rááá..."

sötöbö <3

" nekem káosz kell, nem bírom a rendet,

zaj kell, ami megöli a csendet,

élet kell és szabadság,

nem valami ostoba hazugság "

' nem kell, hogy olyan legyél, mint én vagy bárki más '

Dráma próba :'D na az sem volt semmi!

Mert... hát.... "kemény volt és éles" :'D Ugye Meli,Toma :'D XD ÁÁÁÁÁ [L]

nagyon zsír volt!

nagyon jó lesz!

nagyon VÁROM!!

nyinyányu

titkoshely [L]

a ma egy olyan nap volt amikor wááá!

reggel jól indult. vagyis félig. rá jöttem, hogy nem 9:35re kell beérnem, hanem 8:40re mert nekem második órára be kell menni. németet előre hoztuk ^^ [L] szóval reggel jött értem norbert. még készültem anyuval kiültek konyhába beszélgetni. mókás volt hallgatni őket :) [L] aztán én is kiültem. aztán elkísért *-* ettől ragyogott ma a nap.

amúgy meg valamiért rám ült ma valami hülye letargia. szerintem megéreztem az angol dogám eredményét. nyünyüh... 2es. juhu. tavaly 4es voltam. EMBEREK! majd javítok. muszáj lesz!

meliékkel szokás szerint szünetekben kuncogás :')

bejött a kabala... nem csak, hogy 'jól ment' a fizika dogájukat el is napolták! ;) jó vagyok vagy jó vagyok? höh !

tomával már ketten vagyunk kebab nélkül. nem baj babám, majd túléljük valahogyan.

szóval ma német.angol.angol.magyar.magyar.fizika lett a végső eredmény.

németen németeztünk. viszont necc volt, akkor tűnt fel, hogy németóra mikor megszólalt a német ipse a magnóban valamiféle kínai akcentusnak álcázott valamivel. haha :') feladatok ilyenek. jó volt. hamar elment.

elsó angolon doga. nyüh. nem lett jó, de már mondtam. másodikon punny. tanárnő kijavította. aztán beszélgettünk a doga eredményekről. hát... süllyed a hajó!

dupla magyaron filmet néztünk -> a jövő emlékei. hmm... meg tudtam, hogy mindent az ufo-k csinálnak...vagy ilyesmi. nem maradt meg túl sok :|
fizikán meg összefoglaltunk. jövő héten írunk. HAJRÁ MI ^^

suli után úgy volt, hogy nem találkozunk, mert Neki gyakszija van. előbb végzett szóval feljött ^^ wii! jó volt az antiszoc hangulatomra. na utána máris jobban éreztem magam!

beszélgettünk.

Olyan jó volt! Nem is az amit mondott... attól kirázott félig a hideg. Hanem ahogy. Tiszta, őszinte szemekkel... rezzenéstelen feszült arccal. Ezzel nagyon nagyot nőtt most a szememben és nagyon sokat bizonyított [L]

köszönöm, hogy vagy.

Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett.

egy titkot mondok el neked.

"Az igazi szerelem több, mint egyszerű romantikus vonzalom,

az barátság is egyben."

---

Bátyámmal való kommunikáció eredménye:

Nóri: tegnap voltunk Petivel buliban... szegénykém nagyon berúgott =(
Nóri: elmentünk szobára majd miután meg történt aminek kell, kiment az erkélyre és felhívott, hogy ne haragudjak, de azt hiszi épp most csalt meg engem.
Nóri: nem tudom, hogy haragudjak-e rá

Szandy: Várj még leszedem a ruhámat
Kapitány: Felkérte Szandy nevű ismerősét a következő elindítására: webkamerás kép küldése. Megvárja a választ, vagy visszavonja a függőben lévő felkérést? Visszavonás (Alt + Q)

Szandy elfogadta a következő elinsítására vonatkozó felkérést: webkamerás kép küldése.
Kapitány: Ja... hogy a szárítóról

Szóval igen. Ez az eredmény. Haha.

Szeretlek Joe ^^

---

Hajnalban arra keltem, hogy anyu halkan belopakodik a szobába [kivágja az ajtót] és sutyorog tesómnak, hogy "tűzoltók!" Először azt hittem csak, hogy behaluztam... de nem. Aztán az tűnt fel, hogy kivágták az ablakot Csisziék. Nyamii... Hideg volt. A mellettünk lévő 10emeletes épületben volt tűz. Az elsőn. Kellemes reggelt mindenkinek... 03:03kor... kb.

Reggel alig bírtam felkelni. Végül is sikerült. Ügyes ugye? :D Nyeh.

Suli -> biosz.töri.töri.angol.ofő.

biosz... késett tanci néni... mert hó van... és dugó, és csúszik... és néha járhatatlan. bwá... hó...

2töri. finom volt. 2felelő. be kell pótolnom most már a az előző tz-t. mert jön a kövi. így kell ezt csinálni... tök tuti.

angolon megbeszéltük, hogy holnap kb miből írunk. nem akarok írni... mindig csak doga doga doga... már nem csak angolból mindenből... és általában ugyanakkor vannak a tz-k is... wáwáwá.

ofőn... hehe. ofőn ma csak a csajoknak kellett bent maradniuk [ KÖSZÖNÖM TANÁRNŐŐ!] igen, mert ha nem kellett volna még bent csücsülnöm egy órát engem úgy meg fürdetnek, hogy meghaltam volta ! OFF ! :'D de így nem. haha. szóval beszélegttünk. jó volt. bár nem szóltam nagyon bele. nincs feltűnési viszketegségem.

haza értem és... olyat csináltam amiről azt hittem, hogy nem o.O

ÉN

nekiálltam

felpakolni

a

karácsonyi dekorációm!

pár vacak... évek alatt gyűjtögetett szutykok :'D igazából nem sok. az összes díszem: 1mikulás, 2angyalka, 1 házikó, 1csillag [amik olyan 5cm-ek], 2 ilyen felakaszthatós zokni és egy égősor. bumm. fent vannak. most olyan jó kedvem volt, gondoltam miért ne. amúgy utálom az ilyen karácsonyi giccs cuccokat, meg díszeket és hogy minden lehető dologra mikulás sapkát varrnak az emberek. PFÚJ! ma viszont olyan szeretgetős napom volt. ki kellett gyorsan használni. haha.

fulldoklom [megint]. egyszer belepusztulok... hol azért köhögök mert érzem ahogy megy le a nyelőcsövemen a levegő, hol meg mert... hát akkor nem is tudom miért. wá! ki akaszt! nem vagyok ehhez hozzá szokva. betegség húzzá el de nagyon gyorsan!

kész a karácsonyi dráma. zsír! végleges. a részem át se írták. már mint amit bele írtam. azt hittem azt mondják... na mindegy. nem taglalom, mert akkor rájöttök mi van benne! haha. inkáb gyere és nézd meg!

December 19.-én 16:30kor a Petőfi moziba ^^

mert jó buli lesz, és nagy lesz és wá ! jön Nóri [L] és Tibi ^^ wiii

eszméletlen nagy durranás lesz! wááá

[L]

volt ma itt *-* vagyis ott. lent. láttam. vagyis le is mentem. előtte kilógtam az ablakon, mert csörgetett és meg akartam nézni itt van-e már. de OTT volt. mert OTT-nak van története. nem... nem mondom el. ez a mi titkunk ;) haha. szóval innen láttam OTT. felhívtam és ide jött mire leértem. és beszélgettünk. hozott nekem Veteránt *nyál* igen hülye kocsibuzi csaj. na és? így szeretnek! Ő is így ^^ sőt... haha. jójó. most is beszélünk. imádom. nem tudom megunni.

1hónapja [L]

és segít nekem. hoz egy csomó hosszabbítót és hajszárítót és megolvasztjuk a havat a sulinál, hogy senki véletlenül se tudjon megfürdetni. bár erről már letettek. de lehet, hogy csak mondják. a biztonság érdekében. áh... nem... NEM FÉLEK! :'D

tudod milyen az mikor valaki a legjobb dolog? mikor úgy érzed, hogy ő egy Csodalény? a múltjával, a jelenével a terveivel, az álmaival, az ostobaságaival a beteges mondataival... mindennel vonz? mikor mérges vagy... vagy ideges, de neki nem szólt nem akarod felzaklatni. ő csak beszél... és lényegében neked teljesen mindegy, hogy miről, mert a hangja elég ahhoz hogy meg nyugodj. csomó dolgot szerettek mindketten, vagy utáltok épp... persze van ami megoszlik. mint pl a hó :'D utálom a havat... vagyis nem... képeken és bentről nézni klassz ahogy szakad a meleg KAKAÓmmal... de mikor kint állsz és megfagysz. nyáh! bár attól is függ kivel ácsorogsz kint ;) ma pl. nem bántam, hogy a lépcsőn ácsorogtam [L]

Facebook: mi lennél ha nem te lennél? : ingujj lennél

Norbert: faya :S

Ixi: akkor én gomb akarnék lenni egy ingujjon [L]

Norbert: :$ [L] de jó lenne (Toma meg az ing?)

Ixi: ;) IGEN :D [L] Toma lenne az ing :'D Viki meg a lukak :'D

Toma hozzá szólását nem tudom lefordítani :'D [L]

ÚGY IMÁDLAK!

Tomának erről én jutok eszébe :)

"She fooled all of her friends into thinking she's so strong,
but she still sleeps with her light on,

and she act like

It's all right on, as she smiles again and her mother lies there sick with cancer,
and her friends don't understand her,

she's a question without answers,

who feels like a falling apart.

She knows, she so much more than worthless,

bit she needs to find her prupose,

she wonders what she did to deserve this and...

She's calling out to you... this is a call... this is a call out."

wáá. meli. köszi, hogy csöpöghettem neked egy sort :$

lavart.... üllőt... vasmacskát...!

Némán meredtem magam elé. Hogy lehet ez? Milyen módon? Nem... nem létezik.... nem lehet. A gondolataim tengerébe vetettem magam. Rájöttem. Meg szöktél a szívemben lévő mesekönyvből mikor még kislány voltam és magadra vettél egy testet. Először eltűntél, rejtőzködtél... nem is tudatosan. Viszont most itt vagy.
Itt áll előttem... a titkos mesekönyvemből kiszökött herceg [L]

Ma mindenkinek én voltam a fejében? Nem kamuzok a 17ik olyan levelet olvasom, hogy "Szia, ma a fejemben jártál, nem tudom miért..." Hát... Köszönöm :) [L]

Zárásként pedig:

Egy kislány haldoklott egy olyan betegségben, amiből nyolcéves bátyja valamivel korábban kigyógyult. A doktor így szólt a fiúhoz:

- Csak a véred transzfúziója mentheti meg a kishúgod életét. Kész vagy vért adni neki?

A kisfiú szeme tágra nyílt a félelemtől. Habozott egy darabig, aztán azt mondta:

- Rendben van doktor bácsi, kész vagyok‎.

Egy órával a transzfúzió végeztével a kisfiú tétovázva megkérdezte:

- Mondja doktor bácsi mikor halok meg?

A doktor csak ekkor értette meg azt a pillanatnyi félelmet, ami elfogta a fiút: azt gondolta, hogy ha a vérét adja, az életét adja a kishúgáért.