' minden amit csinálsz, mosolyra fakaszt '
Hogy is fejezzem ki, mennyire fáradtságos volt korán reggel ki kelni ma is az ágyból. Viszont nem bántam. A délelőtt Nóbyval lógtam. Nagyon klassz volt. Végig nevettem a délelőttöt... Szinte már fájt. Az egyik láncát visszakapta. Megesett rajta a szívem. Evett pitét. Cserébe. Nem... nem lehet leírni azt a sok looooool dolgot.
*nevet*
Lelkizős hangulat. Meg néztem egy videót és nos... hát... nos ezt.
Beleremegett a kezem a szívem... mindenem. Példája annak, mikor az ember nem beszél pedig kellene. Igen a múltkor arról írtam, mikor nem kell beszélni, de vannak helyzetek amikor meg kell szólalnunk. Néha ki kell nyitnunk a szánkat, különben életünk lehetőségét veszíthetjük el. Néha csak meg kell szólalnunk, csak elkezdenünk a végén megy magától... Néha, hogy mi és mások boldogok legyünk... Néha... Csak egy mély lélegzet.... néha.
Nem, nem vagyok mazochista bár párszor megvádoltak ezzel. Néha jó ilyen történeteket nézni illetve hallgatni. Nem azért, hogy örüljünk milyen jó nem csak nekünk kaki. Csak... jó.
Hm...
off.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése