2010. október 18., hétfő

Csak egy kép.

Senki nem gyújt gyertyát azért, hogy aztán az ajtó mögé zárja:
a fény célja, hogy még több fényt gyűjtsön maga köré,
hogy felnyissa a szemeket, hogy megmutassa a körülötte rejtőző csodákat.


Igazság szerint az idézetnek, nos... nem tudom mennyi köze lesz a mai bejegyzésemhez. Először is, beszéljünk a hü... hülye azt hitted mi?! Szóval a napomról.
Hogy is fejezzem ki magam. Ez a nap a gravitáció körül forgott. Neeeeem, nem vagyok olyan ostoba, hogy most fedeztem fel a létezését, egyszerűen amit a kezembe vettem azt a föld úgy... elvonzotta. Minden leesett. 20perc alatt ébredtem fel, készültem el és értem be a suliba, ohhyeah.
Suli után találkoztam Annával. Nos... Wow. 3kor hívtam, hogy akkor merre találkozzunk (bocs Lucy, hogy először a te számodon kerestem :'D ) Nos, Annával azt hittem egy órája ha együtt csücsülünk valahol, mire hívott anyu, hogy merre vagyok már... Eltelt 3óra! Aztán hazajöttem. Most itthon vagyok.
Köszönöm Anna a délutánt! Nagyon tanulságos, és jó volt! :)

Most valami kicsit komolyabb. A következő sorok Tőlem szólnak, nektek. Minden kedves barátomnak és nem barátomnak (L)

'Egy képet festek rólad, tele a szivárvány színeivel, napsütéssel és mosolygós arcokkal, hogy érezd mennyire szeretem a benned rejlő értékeket.

A papír szélére feketével sötét felhőket rajzolok, hogy tudomásul vedd a hibáiddal is tisztában vagyok... ember vagy.

A feketeség közepére mégis egy pirosan izzó szívecskét hintek, hogy tudd minden hibáddal együtt, tudlak szeretni:
Mert fontos vagy.'


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése