szeretlek.
Félek párnára hajtania fejem.
Egy hete először tudtam magam "kialudni" az este. Félelmetes képekkel és érzésekkel 'megáldott' álmaim voltak az elmúlt időben. Alig pihentem 2-3órát, olyan fél órás megszakításokkal. Sokáig fent voltam, és korán keltem. Tegnap is félve aludtam el, fel is riadtam párszor... Vannak akik azt mondják, butaság félni ezektől az álmoktól... lehet, hogy igazuk van. Csak gyűlölöm, hogy amit álmodok annyira... Valósághű. Megijeszt, hogy van mikor álmomban átfutok egy tüskés bokron és reggel piros csíkokat találok a karomon. Megrémít mikor álmomban elesek és ébren látom a horzsolásokat... Beképzelem csak magamnak? Talán az álmok egy másik valóság? Talán az a valóság... Az én álmaim mindig egymást követő dolgok. Vannak visszatérő álmaim, sajnos egyik sem a szivárványon csúszdázást jeleníti meg. Az egyikben egy golyó repül felém. Pisztolygolyó, egy kapucnis ember lő felém... Mindig akkor ébredek fel mikor a golyó majdnem a bőrömhöz ér. Egyszer éreztem is, forró volt... Reggel volt ott egy kör alakú kis vöröses folt, ami meglátszott 1,5 hétig kb... Az álmaink lehetnek ijesztőek és lehetnek gyönyörűek is. Az biztos, hogy mindegyik hatással van az ébrenlétünkre is... Hiába sokszor nem is tudunk róla.
*Nem vagyok beteg elveszett,
Csak néha egy két dolgot
Másként látok, hogy ezzel
Önmagam lehessek.*
*Merek hinni és bízni*
Möbius az én szívbéli szerelmem (L)
Nem fogok mosolyogni és úgy tenni, mintha minden rendben lenne...
A szememből kicsorduló könny úgyis elárul, miért hazudnék?
Az életem és a kis világom szinte teljesen kifordult a négy sarkából. Néha nem tudom, hogy ezt bánjam-e vagy sem. Bizonyára megvan az oka annak, hogy a dolgok úgy alakulnak ahogy... Csak épp egyenlőre nem tudom mi is az az ok.
"Mind mi történik kristálytisztán érthető - de csak utólag"
Vegyük csak sorra:
1. Egy megtört dolog. Hadd ne írjam le... Nem lennék képes könnyek nélkül :/
2. A költözés amit annyira vártunk és ami annyira nem is, de valamilyen szinten mégis változást hozott volna az életünkbe egyszerűen nem sikerült.
3. A baráti társaságom (?) Vagy akiket annak hittem és nem hittem
4. A nővérem előreláthatólag Németországba költözik
5. Új, hátborzongatóan hozzám hasonlító emberek az életemben akikért hálás vagyok
6. Gyülis dolgok. Ifi vezetőt belőlem?! ... Biztos jó ötlet ez?
Sokat változtattak ezek a dolgok rajtam is. Mind a világszemléletemen, mind a hétköznapjaimon, mind az emberekhez való hozzáállásomon. Más lettem. Van aki meg van ezen hökkenve, de én nem bánom. Valaki egyszer azt mondta, hogy néha sokkolások kellenek az embernek ahhoz, hogy észhez térjen. Akkor csak nevettem rajta, butaságnak tartottam. Ugyan már, mire mész azzal, nyugodtan... higgadtan megbeszélni, azzal már mész valamire! Persze... Ostobaság... Néha tényleg ez kell. Néha kellenek dolgok amik fenforgást okoznak az életünkben... De ennyi? Ennyire? Biztosan? Biztos, hogy el kell veszítenünk valamilyen szinten valami fontosat ehhez? Biztos, hogy el kell mennie ehhez valakinek? Persze az ő életükről is szó van... Talán nekik ez a nyugodt megoldás. Nem egyszerű... Nem nem.
Írok. A rengeteg dolog hatására ismét belevetettem magam teljes odaadással a regényem megírásába, verseket költök és zenéket tanulok. Kiszabadult a higgadt művészi oldalam. Más azt hinné, hogy most jobban elzárkóztam... de ha lát is nem csak néz rájön, hogy sokkal jobban megnyíltam. Szerintem. Aztán nem tudom pontosan mi mások véleménye... Bár elég pozitív és megerősítő jelzéseket, véleményeket kaptam mostanában. Nem mintha számomra ez olyan fontos volna. Ha valaki kedvel akkor egészében kedvel magamért, nem azt látja ami nem tetszik neki... ahogy én sem. Valóban, azt kapod amit adsz. Személy szerint nem látom a rosszat az emberekben. Mindenki akit újként megismerek számomra egy csodálatos lény, akiben megannyi lehetőség van. Persze senki sem hibátlan, és egy idő után előkerülnek olyan dolgok, melyek számomra talán kevésbé szimpatikusak, de gondoljunk bele, ha mindenki olyan lenne amilyennek elvárnánk mi lenne? Mindenki ugyanolyan lenne körülöttünk! Jó lenne ez? Nem hiszem. Engem tényleg nem zavar az ha valakinek félre áll a szeme, vagy a füle kilóg, vagy nagy a pocakja, vagy ferde a foga, vagy csálén jár... Ezek nélkül a dolgok nélkül lehet, hogy nem is olyan ember lenne, nem is olyan személyiség lenne amilyen. Persze, bizonyára voltak küzdelmei, érték fájdalmak... Lehet, hogy bunkón viselkedik. Akkor is egyszerűen csak szeretni kell. Meg van az oka annak, hogy miért kezel így embereket. Személyes tapasztalatom, hogy ha mi normálisan viselkedünk egy negatív gondolkodású emberrel, aki közli, hogy minden embert gyűlöl... Kivételt képezhetünk nála a gyűlöltek között :)
1. Egy megtört dolog. Hadd ne írjam le... Nem lennék képes könnyek nélkül :/
2. A költözés amit annyira vártunk és ami annyira nem is, de valamilyen szinten mégis változást hozott volna az életünkbe egyszerűen nem sikerült.
3. A baráti társaságom (?) Vagy akiket annak hittem és nem hittem
4. A nővérem előreláthatólag Németországba költözik
5. Új, hátborzongatóan hozzám hasonlító emberek az életemben akikért hálás vagyok
6. Gyülis dolgok. Ifi vezetőt belőlem?! ... Biztos jó ötlet ez?
Sokat változtattak ezek a dolgok rajtam is. Mind a világszemléletemen, mind a hétköznapjaimon, mind az emberekhez való hozzáállásomon. Más lettem. Van aki meg van ezen hökkenve, de én nem bánom. Valaki egyszer azt mondta, hogy néha sokkolások kellenek az embernek ahhoz, hogy észhez térjen. Akkor csak nevettem rajta, butaságnak tartottam. Ugyan már, mire mész azzal, nyugodtan... higgadtan megbeszélni, azzal már mész valamire! Persze... Ostobaság... Néha tényleg ez kell. Néha kellenek dolgok amik fenforgást okoznak az életünkben... De ennyi? Ennyire? Biztosan? Biztos, hogy el kell veszítenünk valamilyen szinten valami fontosat ehhez? Biztos, hogy el kell mennie ehhez valakinek? Persze az ő életükről is szó van... Talán nekik ez a nyugodt megoldás. Nem egyszerű... Nem nem.
Írok. A rengeteg dolog hatására ismét belevetettem magam teljes odaadással a regényem megírásába, verseket költök és zenéket tanulok. Kiszabadult a higgadt művészi oldalam. Más azt hinné, hogy most jobban elzárkóztam... de ha lát is nem csak néz rájön, hogy sokkal jobban megnyíltam. Szerintem. Aztán nem tudom pontosan mi mások véleménye... Bár elég pozitív és megerősítő jelzéseket, véleményeket kaptam mostanában. Nem mintha számomra ez olyan fontos volna. Ha valaki kedvel akkor egészében kedvel magamért, nem azt látja ami nem tetszik neki... ahogy én sem. Valóban, azt kapod amit adsz. Személy szerint nem látom a rosszat az emberekben. Mindenki akit újként megismerek számomra egy csodálatos lény, akiben megannyi lehetőség van. Persze senki sem hibátlan, és egy idő után előkerülnek olyan dolgok, melyek számomra talán kevésbé szimpatikusak, de gondoljunk bele, ha mindenki olyan lenne amilyennek elvárnánk mi lenne? Mindenki ugyanolyan lenne körülöttünk! Jó lenne ez? Nem hiszem. Engem tényleg nem zavar az ha valakinek félre áll a szeme, vagy a füle kilóg, vagy nagy a pocakja, vagy ferde a foga, vagy csálén jár... Ezek nélkül a dolgok nélkül lehet, hogy nem is olyan ember lenne, nem is olyan személyiség lenne amilyen. Persze, bizonyára voltak küzdelmei, érték fájdalmak... Lehet, hogy bunkón viselkedik. Akkor is egyszerűen csak szeretni kell. Meg van az oka annak, hogy miért kezel így embereket. Személyes tapasztalatom, hogy ha mi normálisan viselkedünk egy negatív gondolkodású emberrel, aki közli, hogy minden embert gyűlöl... Kivételt képezhetünk nála a gyűlöltek között :)
Azt hiszem a végére már kicsit elkalandoztam. Dehát... Megtehetem. Ez az én bloggom, az én világom, az én gondolatom :)
*Összetörheted a szívét, de ettől még ugyanúgy dobogni fog tovább*
Háh! Viktor bebizonyítottam, hogy nem volt igaza a facebook alkalmazásnak ! Mégis volt aki felhívott 0:00-kor és azt mondta, hogy szeret ;) Egyik kedvenc Viktorom :)
*Van úgy, hogy néha megállok,
s már nem sírok és nem kiáltok,
csak csendben gondolok rád...*
s már nem sírok és nem kiáltok,
csak csendben gondolok rád...*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése