*És annyi a titka, hogy azt kapod vissza
Amit adsz magadból, úgyhogy duplázz a jóból...*
- Jó.
- Jó!? Nem is érdekel?
- Úgyis azt csinálsz amit akarsz...
- Ezt te csak úgy hagyod?
- Igen.
- Heh... Mindenkinek el fogom mondani, minden apró cseprő hibád, hogy ők is meg gyűlöljenek!
- Rendben.
- Rendben.
- Rendben? Hát te tényleg hülye vagy!
- Jó. Hülye vagyok.
- Ezzel akarsz az agyamra menni?! Heee? Mindenre helyeselsz?!
- Nem.
- Jéé, ezt a szót is ismered!
- Persze.
- Nem érdekelsz! Mindenki utálni fog! Mindenki meg fogja tudni, hogy mit tettél!
- Pontosan mit is követtem el....?
- Hát...
- Segíthetek?
- Nem kell a segítséged!!!
- Ahogy gondolod...
Lilly dühösen járkált fel alá, gyilkos pillantásokat vetve régi barátjára Lory-ra. Majd kezdett megnyugodni és leült vele szembe. Könnyeivel küzködve tette fel a kérdést:
- Mit is követtél el?
- Ugyanazt amit most is. Ha neked az a jó, hogy gyűlölsz... gyűlölj. Ettől függetlenül én az általad kikiáltott hibámat fogom elkövetni újra meg újra... Szeretni foglak."
*Sírok... Egy sima tenyér a hátamhoz ér... Oh, hogy csak játszik a szél*
Idézetmatatós kedvem van ^^Régen kutattam már őket :) Most csak... úgy jó. Szeretem, hogy olyan dolgokat mondanak el, amit mi nem biztos, hogy olyan jól el tudnánk. Vagy tökéletesen egyértelműen ki tudnánk fejezni, csak épp nem olyan, hm... költőien.
igen Meli... lenyúltam.
Üres a sátor, a cirkusz bezár
De a porond közepén egy bohóc megáll.
Most, nem nevet, nem bohóckodik
Kifestett arcán, egy könnycsepp folyik...