2010. szeptember 19., vasárnap

minden szóban hazudok

köszi... jól vagyok.

---

Imádom, ha valaki ok nélkül negatívan kritizál a hátam mögött, mert ez azt jelenti, hogy valamit jól csinálok, az illető pedig amellett, hogy hülye, még irigy is!

---

Egy kis Vámpírnaplók (L) Mert szeretem.
"És még most sem akarsz engem a közeledben. Mi a baj veled Stefan Salvatore, hogy így kell élned? Hogy falat kell építened magad köré, hogy kívül tartsd az embereket? Hogy senkiben sem tudsz megbízni? Mi a baj veled?"
Szeretemrész ^^

---

Érzem azt az ürességet legbelül, érzem, hogy itt hagytál egyedül.

---

Ma. Nem volt semmi. Olvastam. Meg háziztam... Igen, olyat is szoktam. Meli msn-e nem engedi, hogy felvegyük egymást, az előzőjét meg letiltották vagy miszösz -.-" péefef... Ma elmegyünk sétálni. Kis levegő, társalgás. Jó lesz. Mostanság meglepően jó beszélgetőpartnerekkel találkozom, bár lehet, hogy csak azért másabbak mert én is máshogy szólalok meg. Legalábbis ezt merem feltételezni. Aztán ki tudja.


Láttam ma. Fentvolt. Pakolt. Aztán kiírta, hogy ebédel. Rá akartam írni... de akárhányszor odahúztam az egeret, elöntött valami félelemmel kevert keserűség. Bevallom: nem mertem. Pedig semmi szándékom nem volt megbántani, vagy beszólni, sárral dobálózni, vagy felhozni a dolgokat. Csak szerettem volna megkérdezni, hogy van... Csak szerettem volna kicsit beszélni vele. Ilyen egyszerű dolog... Miért nem vitt rá mégsem... :( Ő az én Stefan-om, aki talán sosem lehet végleg az enyém... :(
"Hihetetlen félelemmel jár úgy szeretni valakit, hogy már nem a tiéd. Félsz, hogy talál valakit aki szebb... aki jobb, mint te. Félsz, hogy az a csöpp esély is eltűnik a sötétségben, ami még van..."
Először azt hittem ez az idézet mennyire kifejezi a dolgokat. Tévedni azonban emberi dolog, minél jobban éltem magam bele annál inkább éreztem egyfajta kiábrándulást. Valóban félelemmel jár és fáj is. Egyfajta aggódás és féltékenység. Valóban félsz, hogy elveszik az a kicsi esély... Viszont, ha akit talál esetleg majd az szerinte szebb, szerinte jobb... Akkor mosolyogni kell, nem pedig elkeseredni. Hiszen még így is csak az számít, hogy ő boldog legyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése