Igen. Ennyi. Hagyjatok békén. Miért kell bántani? Azt hiszitek a ti véleményetek lehet csak az igazság, és fel sem tűnik számotokra, hogy végig a saját érdekeitek van szem előtt. Ha a másikban érzékelünk valami hibát azért akarjuk megváltoztatni, hogy ő jobb ember lehessen és tanácsokat adhatunk neki. Nem pedig parancsokat osztogatva a saját érdekeinket nézzük.
Gyerekes lennék? Valóban? Pusztán azért, mert merek hinni abban, hogy nem egy gyárban kell végeznem szalagmunkán? Félre értés ne essék nem tagadom meg ezt a munkát sem, egyiket sem! Pusztán ismerem azt az apró titkot, hogy merjünk álmodni. Neeem a rózsaszín ködös képzelgésekről beszélek, mint az, hogy majd szárnyaim lesznek és repkedni fogok 24évesen... -_-" Ugyan! Gyermekmesék. Arról beszélek mikor kitűzöl magad elé egy célt, egy hosszú távú terved van amit el akarsz élni.
Tudom, hogy nincs már mellettem "anyuci szoknyája", hogy védelmezzen köszönöm... Nincs is rá szügségem, vagyok annyira talpraesett, hogy megoldjam a saját problémáimat, mások beleszólása nélkül. Igen ez így van... Talán ha nem akarná mindenki más irányítgatni az életem. Ja de... Bocs. Nem 'dumálgatom' ki magam.
Ha ki merem írni, hogy szomorú vagyok, máris sajnáltatom magam?! Uh, ez az elmélet új.
---
Olyan nehéz meghallgatni? :/
Nem csak egy embernek szól, és a részletek másoknak szólnak... Mielőtt mindenki gyilkosul a torkomnak esne, hogy mi az, hogy itt osztogatom vagy nem tudom... Gondolkozz, aztán ess a torkomnak.
VálaszTörlés