2010. szeptember 21., kedd

Mások szavával.

sajnálom meli (L) ... szeretlek.

---

"Nem szavakkal akarom meggyőzni arról, hogy a véleménye igazságtalan.
Nem fogadalmakkal akarom bebizonyítani az érzelmeim állhatatosságát.
A viselkedésem lesz a szószólóm: a távollét, a távolság, az idő.
Az majd bebizonyítja, hogy ha magát egyáltalán megérdemelheti valaki, én igenis megérdemlem."

"Van egy dolog, ami még a reménytelen szerelemnél is rosszabb.
Az, amikor az ember nem biztos abban, hogy reménytelen a szerelme. "

"Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, én nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd, el mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár? ... Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?"

"Hihetetlen félelemmel jár úgy szeretni valakit, hogy már nem a tied. Félsz, hogy talál valakit, aki szebb... aki jobb mint te. Félsz, hogy az a csöpp esély is eltűnik a sötétségben, ami még van..."

"Miért tűnik lehetetlennek az, hogy elfelejtsük egymást?
Azért, mert nem tudjuk? Vagy mert nem lehet? Netán azért, mert nem akarjuk?"

"És mi van, ha nem megy? Ha már nem tudok nélküled élni?"

---

Mások szavából a sajátomba térek át. Viszont nem túlzottan. Beszélgetünk minden nap. Engem ez megnyugtat, remélem őt sem kavarja fel az egész. Bár... Mindegy. A lényeg, hogy (L) :) Nem? De...

A suli megy. Pótolom a pénteket mivel akkor nem voltam suliban. Igen-igen, de le is lesz igazolva (anyu által) és okom is volt rá. Ne tessél beszólni, szerintem te is voltál már így. Bár a mai fizika doga eredményére nem leszek túl büszke ezt előre látom. Bevallom elfelejtettem készülni, de majd kijavítom. Írtam ma matek házit! Ez ritka (leginkább mert nem kaptunk ezelőtt igazán), de rá fogok szokni.
Várom már a lomtalanítást. A kanapé, a törött szék és a dohányzóasztal kikerül a szobámból és meglesz az ágyam meg az íróasztalom. A kanapé lehet, hogy valakihez fog kerülni ideiglenesen, annyira annak nincs baja. Bár böhömnagy, felesleges, és alig lehet kinyitni mert megy szét... Oké, talán nem is annyira jó. A lényeg a lényeg viszont most :)
Valami osti műsor megy miközben gépezek itt. Igen, mert muszáj, hogy valami hang legyen a szobában, de a zene nem elég. Leginkább, mert nagyon buta géphangja van a hangfalamnak, ami pfúú! Szóval marad a tv. Előtte helyszinelők ment, de eltüntettem a kapcsolót, szóval itt maradt. 4esküvő vagy mi a címe. Fúú te! Nagyon ostoba! 4esküvőt mutogatnak és ezek kb szét szedik egymást. Nincs borzalmasabb, mint mikor nőket szabadítanak egymásra. Eszméletlen gyilkosok tudnak lenni! Szerintem elővadászom a kapcsolót, mert csak feldühít. Életük legszebb napjából egy versenyt csinálnak... Hát... Biztos sokat kapnak érte -_-" Nem szeretem az ilyen műsorokat.

Most irány az ágy. Sajna egyedül xD
Jóéjt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése