Dávid volt itt. Tegnap ment haza. Bárcsak maradhatott volna! Bárcsak itt lakna... Bárcsak nem egy kívánságnak kellene ennek lennie. Beszélgettünk is erről, hogy milyen jó lenne. Barátok, néha lazítás, mi. Nem ostoba álmodozásként, hanem tényleg klassz lenne. Persze... Jobb helyzetben. De máris jobb. Igaz? Ő lett a legjobb barátom. Mert vele mindenről beszélhetek őszintén, mindenféle szégyenkezés nélkül. Ugyan, miért ne beszélhetnék?! Hm? Megbízom benne, hiszek neki, megfogadom a tanácsait. Sok dologra tanítottuk már meg egymást, ez pedig nagyon jó. Néha megvitatunk dolgokat... Néha össze is veszünk, de ez is jó. Össze is kovácsol és legalább ott a bizonyíték, hogy mindkettőnknek vannak elvei. Van, hogy különbözőek, de kompromisszumot lehet kötni. Bizony! Van, hogy meggyőzzük egymást. Pusztán a megfelelő érv kell.
Múlthéten csütörtökön jött és itt volt egészen tegnapig! Kicsit olyan volt a mostani látogatása, mint egy oriási hullámvasút. Voltak tájak amiket már láttunk, volt ami teljesen új felfedezés volt számunkra, volt ahol lehet, hogy más kiugrott volna legszívesebben és volt sok sok pillanat, mikor az egyetlen hely az éppeni jelen volt ahol lenni akartam. Mikor megjött! Alig vártam már! Korábban kint voltam a pályaudvaron. Ültem. Vártam. Ültem. Vártam. Ültem. Vártam! Amikor megláttam, hogy befordul egy busz azonnal készültem felállni. Aztán mikor rádöbbentem, hogy még késik is! UHH!!! Aztán végre. Megjött a nagy kék busz. Megérkezett! Leszállt! Nekirugaszkodtam és ráugrottam! "Végre itt van!" Első nap érkezése után máris sétáltunk egy nagyot ! El akartunk menni a kedvenc padunkhoz, de 'nem csak a 20éveseké a világ'... Rá kellett jönnünk :D Végülis a pelikán udvarban kötöttünk ki. Nyalókáztam ^^ Elcsórta! Vissza szereztem! Mielőtt jött vett új nadrágot. Hmm... jól néz ki! Like! Beszélgetősen és egymást ölelgetve telt el a nap. Délután... inkább este jött.
Pénteken mentünk Kőszárhegyre partibulájolni. Te... hogy ott mik voltak XD Ajhajh! KO-ra ütöttem magam és kb a felénél elaludtam. Mint kiderült végig tentikéletem a dráma részt . Dávid vigyázott rám. Olyan édes volt :$ Táncoltam a szakadó esőben... Senki nem tudott becincálni. Na az ostobaság volt, még mindig fáj a mindenem O_O" Aztán táncoltam, meg megöleltem, meg rohangáltam. Kicsit szétcsúsztam. Nem kellett volna annyit... khm... fogyasztani, dehát... Ez egy ilyen nap volt. Elaludtam. Először ketten aztán 3an próbáltak bevinni a bungiba, de nem ment. Felkeltem. Aztán Dávid a kezében vitt be a bungiba szunyókálni :$ RomanticPillanat. Jaj szegényre rá hoztam a frászt. Nekem nem volt erőm reagálni. Se kép se hang módban. Végülis elszundítottam megint. Ott maradt velem egy darabig. Hallottam, ahogy beszél hozzám, azt is mit... Ezt viszont nem kötöm az orrodra ;) Aztán felkeltem valamikor 2körül? Ja, kb... Az első akit láttam az Dávid volt. Épp benézett, hogy jól vagyok-e. Azt hiszem rosszat álmodtam. Ültem az ágyon és lihegtem és könnyeztem. Nem tudom mi volt, de... Érdekes. Nem volt jó. Aztán kivitt édes volt. Utánna napok csendben teltek. Hétfőn mentünk még Oszihoz partizni. Az is komoly volt :D Dani XD "slozilánc" Ezek annyit nevettek! Tudom, hogy volt még köztük pár nap... De az magántéma, elég ha mi tudjuk mi volt akkor (L)
Tegnap ment haza. Sajnáltam. Felszállt a buszra és elkapott egy rossz érzés. Belém vágott egy olyan hiányérzet, hogy fizikálisan fájt. Újra szerelmes lettem :$ Előttem a rózsaszín felhőm és a pöttyös elefántom :$ imádom. A mai napig :$ Hummm.
Múlthéten csütörtökön jött és itt volt egészen tegnapig! Kicsit olyan volt a mostani látogatása, mint egy oriási hullámvasút. Voltak tájak amiket már láttunk, volt ami teljesen új felfedezés volt számunkra, volt ahol lehet, hogy más kiugrott volna legszívesebben és volt sok sok pillanat, mikor az egyetlen hely az éppeni jelen volt ahol lenni akartam. Mikor megjött! Alig vártam már! Korábban kint voltam a pályaudvaron. Ültem. Vártam. Ültem. Vártam. Ültem. Vártam! Amikor megláttam, hogy befordul egy busz azonnal készültem felállni. Aztán mikor rádöbbentem, hogy még késik is! UHH!!! Aztán végre. Megjött a nagy kék busz. Megérkezett! Leszállt! Nekirugaszkodtam és ráugrottam! "Végre itt van!" Első nap érkezése után máris sétáltunk egy nagyot ! El akartunk menni a kedvenc padunkhoz, de 'nem csak a 20éveseké a világ'... Rá kellett jönnünk :D Végülis a pelikán udvarban kötöttünk ki. Nyalókáztam ^^ Elcsórta! Vissza szereztem! Mielőtt jött vett új nadrágot. Hmm... jól néz ki! Like! Beszélgetősen és egymást ölelgetve telt el a nap. Délután... inkább este jött.
Pénteken mentünk Kőszárhegyre partibulájolni. Te... hogy ott mik voltak XD Ajhajh! KO-ra ütöttem magam és kb a felénél elaludtam. Mint kiderült végig tentikéletem a dráma részt . Dávid vigyázott rám. Olyan édes volt :$ Táncoltam a szakadó esőben... Senki nem tudott becincálni. Na az ostobaság volt, még mindig fáj a mindenem O_O" Aztán táncoltam, meg megöleltem, meg rohangáltam. Kicsit szétcsúsztam. Nem kellett volna annyit... khm... fogyasztani, dehát... Ez egy ilyen nap volt. Elaludtam. Először ketten aztán 3an próbáltak bevinni a bungiba, de nem ment. Felkeltem. Aztán Dávid a kezében vitt be a bungiba szunyókálni :$ RomanticPillanat. Jaj szegényre rá hoztam a frászt. Nekem nem volt erőm reagálni. Se kép se hang módban. Végülis elszundítottam megint. Ott maradt velem egy darabig. Hallottam, ahogy beszél hozzám, azt is mit... Ezt viszont nem kötöm az orrodra ;) Aztán felkeltem valamikor 2körül? Ja, kb... Az első akit láttam az Dávid volt. Épp benézett, hogy jól vagyok-e. Azt hiszem rosszat álmodtam. Ültem az ágyon és lihegtem és könnyeztem. Nem tudom mi volt, de... Érdekes. Nem volt jó. Aztán kivitt édes volt. Utánna napok csendben teltek. Hétfőn mentünk még Oszihoz partizni. Az is komoly volt :D Dani XD "slozilánc" Ezek annyit nevettek! Tudom, hogy volt még köztük pár nap... De az magántéma, elég ha mi tudjuk mi volt akkor (L)
Tegnap ment haza. Sajnáltam. Felszállt a buszra és elkapott egy rossz érzés. Belém vágott egy olyan hiányérzet, hogy fizikálisan fájt. Újra szerelmes lettem :$ Előttem a rózsaszín felhőm és a pöttyös elefántom :$ imádom. A mai napig :$ Hummm.
---
"de még mindig mámoros amikor egymásra nézünk a félhomájban csillognak a szemek, aztán lassan odalépek...félrehajtom a haját és lágyan megcsókolom...aztán jobbkezemmel átkarolom, ballal fogom az arcát ...majd lassan elkezdem egyre erősebben szorítani és húzni magamhoz, aztán lrzem, hogy megnp a vérnyomása, a szíve hevesebben pompálja a vért, elkezd gyorsabban levegőt venni, elindulok vele és vadúl de óvatosan "ledobom" az ágyra ... amitól ő csak összeszorított fogakkal szívja be a levegőt és magára ránt"
---
Utáltam mindig is az iskolát, elb*ssza az ember kiskorát!
Ez a nap. Klassz volt. Persze, mint minden nap ma is voltak rossz, vagy szomorú hírek, de ezzel jár az élet. Éppen ezért kell kiélvezni minden egyes pillanatát!
Depi - Az én játékszabályom <-- Újklipp nézzed :D
"A régi emlékekben az a különleges, hogy ugyan sokaságuk fáj,
mégis melegséggel öntenek el minket, mégis mosolygunk tőlük..." /saját/
mégis melegséggel öntenek el minket, mégis mosolygunk tőlük..." /saját/
Ma ilyen a múltban merengős a jövőbe tekintős nap van. Beszéltem valamiről amiről rég nem, szóba jött valaki aki rég nem. Valaki aki még mindig hiányzik. Aki a legjobb barát volt. Sokan félnek attól, hogy ha valaki elmegy örökre elfelejtjük. Azt gondoljuk, hogy ő nincs többé... Pedig örökké él. Minden édes és fájdalmas emlékünkben amit róla őrzünk.
---
Szigorú törvény az én világom... Keménynek tűnik, de tiszta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése