Régből szaladt szavak :)

Régi blogom... márha érdekel...

Úgy döntöttem, hogy itt neki kezdek egy új blogszerű valaminek... Fel maradok regisztrálva hd-ra, caskhogy nem érdekel. Miért? Mert nem azt akarom, hogy a fejemben lévő gondolatokat bárki megítélje vagy, hogy minél több "megy a rakéta plus1" feliratot kapjak. Csak szeretném kiírni magamból a dolgokat... talán nem is annyira másnak, inkább magamnak.
Ezzel pedig nem csak egy új oldalt akarok nyitni... az előző blogomat nem fogom hanyagolni, nem írok bele, de ki sem törlöm :) Csak ez most valami új. Ahogy újulok én, úgy újítom a dolgaimat. Nincs szügségem rakétácskákra, és egyebekre, ha valaki olvasni akar olvas, ott meg képeket vadászok idézeteket álltalában. Semmi különösebb jelentősége nincs, leszámítva a blogom... csak ezért nem fogom kitörölni a hd-m. Az utolsó bejgyzésem egy hét lesz... amit Vele írok meg :)
Sok dolog változott mostanában meg... a körülöttem lévő dolgok, és a bennem lezajlók egyaránt. Ez pedig egy nem rossz változás. Igaza volt... túl sok felé szórtam szét magam, túl sok embernek adtam magamból... nem lett volna szabad. Ezt már tudom, és próbálok csak... figyelni erre. Ki zárni azokat a "barátokat" akik... akik igazából nem a barátaim, akik igazából csak... "koloncok". Nem azt jelenti, hogy utálom ezeket az embereket... dehogy! Egyszerűen azt nem szeretem, amiért és ahogyan hozzám fordulnak. Igen, megint ezen lovagolok, de csak mert nagyon rosszul esik. Remélem ezek az emberek vagy észhez térnek... vagy kilépnek az életemből.
Jólvan... most megszerkesztem ezt az új izémet, aztán lehet, hogy még hozzá vágok valami nagyon értelmeset :) Addig meg... szia neked :)

Nagyon maszek úgy írni, hogy nem látom mit írok, annak köszönhetően, hogy fehér a betűtípusom :"D Ezen segíthetnék, de akkor nem röhögnél azon, amit "vakon" szerencsétlenkedem. Sőt... ég az is lehet, hogy helyesebben írok így, mert végig gondolom mit ütök le :') Vagy tévedek... hát majd meglátom :)

A mai napom egyébként olyan gyorsan elszaladós volt. Tudod, mikor már alig várod, hogy vége legyen és hopp vége is van o.O Aztán meglepődsz, hogy ez hogy lehet?! Volt egy matekom, pontosabban kettő... ahol fickálgattam egy sort... szokás szerint... talán tanulni is kellene?! Hm... újra megbukni nem lenne funny :/ Na igen. aztán egy angol. Ami klassz volt, csak a múlt órai izét fejeztük be, azzal el is ment az óra. Szünet... hideg volt a folyosón... aztán magyar. Poe... hallod o.O" Az a pasi aztán nem volt egészen 100-as... kezdve ott, hogy 13volt a felesége mikor elvette, ő meg 24 (bár ez abban a korban elfogadott volt), folytatva azzal, hogy Virginia az unokatestvére volt. De meghalt tüdőbajban, Poe meg megőrült és alkoholista lett... A poén? Mai napig nem biztosak miben halt meg a férfi. Az orvosok kimutatták, hogy már talán hónapok óta nem ivott... szóval nem az alkohol ölte meg... plusz, egy kocsma előtt találták meg, és össze vissza rázkódott, ráadásul nem is a saját ruhája volt rajta. Érdekes. Aztán beszéltünk pár művéről, ilyesmik... Majd rátértünk a "drogok" témára... a, már azt is tudom, hogy kell ópiumot csinálni :') Éljen a magyar óra.
suli után irány tesómhoz Melivel, mert miért is ne. Segítettünk neki kaját csinálni (néztük), aztán kajáltunk mi is... Megvártuk Geo mamát, mert ő is jött haza :) Együtt ettünk a tesóm incsifinom karfiol leveséből. Ez jó, mert egyébként nem vagyok oda a karfiolért... ebből meg kétszer is szedtem. Beszélgetünk nevettünk, majd mondta Meli, hogy ő lassan menne... így eljöttem vele.
Itthon semmi különös nem volt. Haza értem, ettem 2tócsit -azért anyu ne sértődjön meg- majd leültem, hogy Dávid úgyis csak később ér haza, akkor nézek tv-t apuval. Igen, éljen a közösségi program. Így leültem bámulni azt a dobozt, ahol valami annyi volt, hogy autók mentek körbe körbe o.O Nem... nem forma1 volt :') Azt azért megismerem. Viszont annyira izgalmas volt, és érdekelt, hogy elaludtam... frankón a kanapén.
mikor felkeltem kb 1-1,5óra múlva teljesen kétségbe zuhantam, hogy mi van, ha nem hallottam, hogy csörgetett Dávid és mérges lesz, hogy nem vagyok fenn... gyorsan össze kaptam magam, és bekapcsoltam a gépet. Nem sokra rá kaptam egy sms-t, hogy ma nem tudunk beszélni :( Sajnálom... igazából szerettem volna valamit elmesélni neki... igazából írhatnék levelet... igazából fogok... Igazából... igazából bánt, hogy nem beszéltünk ma. Butaság... lehet, de mindig jobb napom lesz tőle, és mindig ezt várom. Mégis mit várnék? Mindig kell várnom valamit... most pl számolom vissza a dolgokat.
Már csak 5nap!
Mi lesz akkor? Akkor leszünk fél évesek. Neked ez nem nagy ügy, valószínűleg nem is mozgat... én viszont nagyon is örülök nkei. Örülök, mert még mindig ugyanannyira, sőőőőt jobban szeretem, mint eddig :) Ami nálam... nagy szó.
Szeretni... talán tisztában sem voltam a szó igazi jelentésével nagyon sokáig. Falak voltak körülöttem, amik órmótlanul védelmeztek mindentől. Minden "lepergett" rólam, semmi nem érdekelt ami rossz, ami fáj... egyszerűen kizártam, és az egészet abba folytottam el, hogy úgy viselkedtem, mint egy kislány. Erre a mapi napig hajlamos vagyok, néha elő jön belőlem a gyerek... de ez már nem a miatt, hogy elnyomok valamit, hanem mert megszoktam, hogy így kapcsolok ki :) Nevess csak, én is ezt teszem.
Elő fordul, hogy nem vagyok biztos abban, amit csinálok. Sőt... sokszor vágom a fejem feleslegesen dolgokba :") Mivel sokkal egyszerűbben el lehetne intézni. Igen... túlbonyolítok. Hajlamos vagyok rá. Nem tudom honnan jön.
Tudod mit nem tudok még?
Mi a francot hadoválok énitt most?! Király... az első bejegyzésemnek se lesz it sok értelme. MEgesik :) Sebaj... majd ha vissza olvasom... nevethetek.
Nevess te is velem, mert ez valami új ... egy másabb ixXxi...
pontosabban... mostmár egy KisPillangó :)