Ma kaptunk oltást. Kaki volt... Jóhír azonban, hogy nem ájultam el! Sőt... semmi ehhez hasonló sem történt! Egy poztitív pont a mai napra.
Aztán eltelt... 8helyett cask 4nek volt(?) értelme :) Klassznapvolt.
We láw magyartanbá *-* :"D
Gondolkoztam. Utálom... mert igaza van. Nem mondom, hogy mindenben. Részben azonban mindenképpen. Nem is őt utálom, mint inkább azt, hogy ide lett juttatva az egész. Nem szeretem az ilyet. Viszont nem gondolom, hogy az egyedüli én hibám. Nem mutogatok senkire, és nem kenem másra... felesleges is lenne, és feltehetőleg még értelmetlen is. Hagyjuk.. nem ide tartozik.
Szóval holnap péntek. Uccsó nap. hogy repül a idő! Érdekes... Nemrég még... jam.
Nem jut eszembe értelmes... szal pár kép :D
Egy sün arcai :D
Mindenhol van egy fekete bárány. DE PONT....
Ha valaki megmondja, hogy ez milyen!
Ez csak.... : XD
Crap x"D
Ez a legjobb *-*
Most pedig egy történet... amit imádok... sokat lehet belőle tanulni... :)
Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában,
a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról,
ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült,
azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból.
A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben,
már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra néézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot,
a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé
képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.
Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában,mert az éjjel csendben elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen.
A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.
Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket,
de ha derünket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.
Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson - vééges.
Na igen... Nem mindegy, hogy mit csinálsz. Azt akarod, hogy te boldog legyél, vagy a körülötted lévőket akarod boldognak látni? Önzőnek lenni sosem jó. Bizonyos szinten igen, persze... de, hogy mindig csak "én én én én éééén"... az úgy egyáltalán nem buli. Meg, hogy csak nekem. Ha csak magadnak akarod a szülinapi tortát, akkor minek hívsz barátokat? Ha csak magadnak akarsz egy embert... van esély rá, hogy megfolytod, mert hiába alegjobb barátod ő is ember, kapcsolatokra pedig szügésg van. Mivel az ember egy társas lény. Ez most azonban mindegy. Szóval... Ne legyél egocentrikus...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése