A mai nap tipikus példája, mikor várod a végét, aztán mikor hirtelen ott jársz már nem is annyira akarod, hogy vége legyen. Nem bánod, csak úgy gondolod, eltelhetett volna jobban is a nap.
Reggel semmi kedvem nem volt felkelni, vagy bármit is tenni. Morcos voltam, és előre utáltam a mai napot. Tudom, pozitív felfogás, ma mégsem ment bárhogy próbáltam. Esett. Megijesztett reggel, hogy nem csörgetett, de mikor hívni akartam és megrezzent a telefonom kicsit megnyugodtam... nem egészen, de legalább tudtam, hogy él. Az esőt hallgattam úgy siettem suliba, azt hittem el fogok késni, de tévedtem... teljesen időben ott voltam első óra előtt. Mikor beértem Nóri és Dönci zenét hallgattak, köszöntem, leültem, és vártam, hogy történjen végre valami. Aztán bejött tanné, és kezdődött az óra: angol :) Feladatok ilyesmik, és már vége is volt. Átbattyogtunk F-be, ott fizika volt... végre megtudtuk -csütörtökön ideje volt-, hogy ki a hetes, jelentés, új anyag, szabályok, vége. Első tesimen Dudás volt bennt helyettesíteni, aki a legbiztonságosabb helyet kereste, hogy a fiúk ne rúgják le a fejét focizás közben. Elénk ült, a labda pedig így is néha hozzánk repült, de így sem állatkodtak annyira a fiúk, mint általában szoktak. Második órán meg BL volt bennt :) Ugyanott foglalt helyet, mint Dudás, és beszélgetett velünk. Vicces volt. Aztán felbattyogtunk C terembe, ahol törink volt BL-el. Igazság szerint konkrétan majdnem elaludtam az órán. Vége lett, jött még egy angol... Ott az egészet végig beszélgettük. Vicces volt, le voltunk ragadva egy témán... aztán jam. Utánna magyarom volt... Megjött a SzórakozottProfesszor :) Végig kacagtuk az órát miközben minden szügséges tudás a fejünkbe csöpögött. Szeretem a magyar óráimat :) Végül egy föci... dogát írtunk, amit nem igazán tudtam :S Gáz... de ez van. Szóval igen... na de ennyit a napomról.
Az egész a környezetem letisztázásának indult... na most ott járok, hogy olyan emberek fordulnak ellenem, és sértődnek meg, akiknek haloványan sem kellene o.O ami meglep... mint pl Az a személy, aki simán lelép, mert valaki másról elmondtam a véleményem. Ne néz így... HA tudod kiről van szó, okosügyesnagylány/fiú vagy, ha nem akkor meg nem is kell, hogy tudd. Ez van. Fogadd el. Fogadj el. Én kérek elnézést, hogy el lelki senkinek használnak... Most meg jönnek a bocsánat kérésekkel. Tudod mit? Baromira hidegen hagy a bocsánatkérés. Miért? Mert ezeket a szavakat milliószor hallottam már. "Megváltozom többé nem csak akkor kereslek ha...", vagy "sajnálom, ígérem soha..." stb. stb. stb. Most lehet engem közösen utálni, lehet engem közösen kibeszélni, lehet engem elmondani mindennek, őszintén szólva hidegen hagy. Egésségetekre, ha nincs jobb dolgotok, mint azon rágódni amit én ki merek mondani. Nem csak írásban, volt aki leközölte "mér csak blogon nagy a szád", nem tetszik? Jó, gyere ide ugyanúgy a szemedbe mondom, hogy hülye vagy. Persze aztán jön a sértődöttség, és a "megint mindent én csesztem el...". Csakhogy nem így kellene hozzá állni a dolgokhoz. MEGINT mindent TE csesztél el... egyenlő, ismét minden rólad szól, egyenlő ismét te vagy az áldozat, és én vagyok a szemét mert szembesítelek titeket tényekkel?! Bocsánatot kérek, hogy ki merem mondani, hogy te, te, te és te lelki hulladékokkal bombáztok folyton, aztán annyit nem érdemlek évek óta tartó "barátság" után, hogy elismerd, igen... ismerem. De természetesen mindenhogy én leszek a szemét és szívtelen, mert nem értem meg drága szivenyők keserű helyzetét.... De igen, megértem. CSak elegem van, hogy én mindig ott voltam mindig segítettem és annyit nem érdemlek, hogy "ja ismerem azt a hülyét"... Túl sokáig voltam én mindenki tündérkeresztanyja, ami igen, jó meló... ha vissza is kapsz abból amit adsz. Önző vagyok? Meglehet... Vagy egyszerűen csak nem akarom, hogy teljesen lemerüljek, és ne legyen energiám azokra, akik megérdemlik... akiknek nem csak adok adok adok, hanem akik vissza is szeretnek picikét... Ez a külömbség.
Féltem... Eszeveszettül aggódom... a gyomrom görcsben van, és csak arra várok, hogy végre adjon valami életjelet. Beteges lehet, de 2napja semmi használható hírem róla. Meg ilyeszt, hogy van valami baj, vagy... vagy nem tudom. Próbáltam felhívni... 2x, de semmi válasz. Aztán csak ülök itt, mint valami elmebeteg és arra várok, hogy megjelenjen egy kis ablak "bejelentkezett"... de bárhogy várom, egyszerűen... nem jelenik meg. Írtam neki levelet, semmi... Aztán még egyet, hogy valami életjelet adjon... könyörgöm... Az viszont érdekes volt, ahogy elküldtem megcsörrent a telefonom. Szóval most jön fel? Kicsim, ugye most jössz fel? Kérlek... lassan megőrlök a tudatlanságba o.O Nem hittem volna, hogy ennyire ki tud akasztani az, ha nem beszélünk két napig különösen semmit... Eszeveszett érzés. Csak mond, hogy jól vagy... mond, hogy mindjárt fellépsz... mond, hogy rögtön itt vagy <3>
Végre... bejelentkezett! Itt van! Szegényt azonnal letámadtam :S Kiderült, hogy anyukájával beszélt... én meg fászolok o.O beteges vagyok... komolyan, beteges. Viszont mit tehetek ellene? Aggódtam... megijedtem... Nem tudom miért is, csak, ez volt. Most azért már nyugodtabb vagyok, nem mondom, hogy sokkal... de okésabb a helyzet. A pulzusom és a szívverésem kezd normális lenni :) Jólvan... szép lassacskán azért megnyugszom. Huh... Kész vagyok. Ilyenkor döbben rá az ember, mennyire is fontos neki a másik. Át is sikolhattam volna a felett, hogy nembeszéltünk tegnap, és nem tudtam mi lesz ma... én beteges meg parázok itt o.O Jó végülis, bizonyos szinten... tehát ha nem tudsz semmit, kapsz egy sms-t aztán este kétes mondatok, majd felhív és furcsa a hangja. Viszont kiderült, hogy ma már minden okés... rendeződtek a dolgok, és ez a lényeg. Ennek pedig örülök, nagyon is örülök.
*Nem kell más*
Nem tudom, lenne-e értelme még véleményt mondani bármiről. Szerintem ez elég tömény ahhoz, hogy ne legyen rá szügség. Vagy tévedek. Hát nem tudom. Inkább most boldogítalak némi zenével :D Mit szólsz?! Nem tetszik? Szivacs ^^
*Attól aki fontos attól ami jó...*
*...hogyha akarsz és tudsz győzz meg vagy szimplán csak érts meg...*
*érted érzem érdemes... magam jobbá tenni*
pápusszantás ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése