"Vannak különleges éjszakák, amikor az emberek csak árnyak, még az árnyak talán emberek."
/Edgar Allan Poe/
"Mosolyogj és szebb lesz a világ. Ha viszont sírsz, a szemed ne takard el. Miért titkolnád, hogy egy kicsit nehéz?"
A dolgok nem mindig mennek könnyen. Hibázunk, elrontunk, összekavarunk dolgokat... hiszen emberek vagyunk. Senki sem tökéletes. Akit annak látunk, azt valószínűleg egy rózsaszín ködfolt takarja el előlünk. Az sosem kellemes, ha tudat alatt elrontunk valamit, így bántva mást/másokat. Ilyenkor nem egyszerű. Valahogy mégiscsak meg kell békíteni a másikat, akkor is, ha azt mondja semmi baj. Feltehetőleg csak azt nem akarja megbántani, aki megbántotta őt, s egyáltalán nem merül a feledés homályába a hiba amit elkövetett. Ez nem is baj, hiszen így van rá esély, hogy nem esünk többször ugyanabba a hibába... Aztán van, mikor mégis... :/
"Félreteszem az érzéseimet, és mosolygok a fájdalmam minden percében. Igen jól vagyok, ne aggódj miattam! Csak akkor fáj, amikor lélegzem..."
"Sírj, ha attól jobb lesz! Nincs abban semmi... Kapálózz! Kiabálj! Az is belefér... S ha kiadtál magadból mindent, szórj minden aggodalmat egy nagy bőröndbe... zárd le, és így megkönnyebbült szívvel vágj bele!
Szeretlek /őt/ (L)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése