Ilúzióból palotát építettem,
papírból barátokat hajtogattam
és hercegnő lettem a fellegvár
legmagasabb tündérszobájában.
NEVER SAY NO TO PANDAAA!!! :'D :'D :'D
Ma azt hittem, hogy megőrültem. konkrétan... mint valami elmebeteg. 8órám volt... a második után már nem bírtam magammal és az összes füzetem szélére írtam fel az időt akárhányszor ránéztem az órára... DE HOGY 34 UTÁN FÉL ÓRÁVAL MÉG CSAK 35 VAN AZ FÁJ! Nem bírtam magammal mit kezdeni. Hülyéskedtem, firkáltam, mászkáltam... minden bajom volt. Szegény Tibinek konkrétan cafatra kínoztam az egyébként is izomlázas tagjait. Oupsz... Sorry? :$ xD Aztán végre... VÉGRE eljött az utolsó óra. Amiről már alig vártam, hogy kiszabadulhassak és Norbert karjai közt találhassam magam. S VÉGRE! IGEEEEEENNNNNNNNNNN! Szabadság!
4899
S ott van :$ Enyim :$ Wáááá! Utána pedig egész délután vele. Fényképek... séta... naplemente... imádom [L] Nincs jobb hely, mint ott lenni ahol ő van. Nincs szebb hang, nincs biztonságosabb ölelés, nincs megnyugtatóbb hely. Kölcsönkaptam a fényképezőjét. Hihetetlen élmény azt a dolgot a kezemben tartanom. Annyi képet láttam már ami azzal készült és történetek amiket hébe-hóba mesél arról mikor elmentek apujával fotózni... Bizsergető volt a kezembe venni. Természetesen nem úszta meg, hogy ne lőjek rá is el pár képkockát. Igen, ez nem egy ilyen mai digitális cucc. Hogy őszinte legyek annyira nem is szeretem... a legjobb egy polaroid gép lenne. Ebben egyet értek Nórival, az viszont eléggé... khm... költséges. Mindenesetre óvatosan fogtam a kezembe azt a gépet amiről már annyit hallottam. Megtisztelő számomra, hogy a kezembe adta ^^ Köszönöm. [L]"És most minden annyira egyszerűnek tűnt,
elkábulva a szerelemtől vetettem le magamat az ágyra,
nagyon fáradt voltam, de tudod, van az mikor nem tudsz álmodni,
mert a valóság szebb, mint az álom.
Na én pontosan úgy éreztem magamat.
Újra tiszta szívemből tudtam mosolyogni.
Mert egy tündérmesében éreztem magamat.
És én voltam a hercegnő.
Nem is tudom, hogy eddig hogy éltem, nélküled.
De most nincs "nélküled" csak "veled" van."
elkábulva a szerelemtől vetettem le magamat az ágyra,
nagyon fáradt voltam, de tudod, van az mikor nem tudsz álmodni,
mert a valóság szebb, mint az álom.
Na én pontosan úgy éreztem magamat.
Újra tiszta szívemből tudtam mosolyogni.
Mert egy tündérmesében éreztem magamat.
És én voltam a hercegnő.
Nem is tudom, hogy eddig hogy éltem, nélküled.
De most nincs "nélküled" csak "veled" van."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése