Új mesét mesél

"Valahányszor valaki megnyugtatásra vágyik,
megkéri a barátját,gondolja éppen azt, amit ő kíván...,
amiről szeretné, ha igaz lenne!"
John Steinbeck

Életünk történeteit megosztani másokkal valóban szép...

Azonban... Tényleg mindent ki kell, hogy teregessünk az internet mocskos "lapjaira"? Kell-e azt tudnia millió embernek, akik megtalálhatják az oldalunkat, hogy kivel mikor miért és mennyit piáltunk? Vagy kivel hol mit csináltunk pontosan. Persze... Régen én is így vezettem a blogom... Beleírtam a "kitöréseim", beleírtam a bánatom, az örömöm, mindent ami bennem volt. De valóban erre van szügség? Azzal, hogy egy gép előtt pötyögök meg fog oldódni a problémám? Valóban, elmenekülhetek előle egy kicsit, úgy csinálhatok, mintha másokat annyira érdekelne.... De valóban érdekli őket? A barátok csak néha néznek arra amit írtál, ha túl hoszú talán bele sem kezdenek, másoknak pedig miért kéne tudniuk életed apró mozzanatairól...

Megosztani a gondolataidat nem rossz, nem is ezt mondom... De miért azt osztanád meg, hogy "Ma kaptam egy karót, utálom a tanárom, tegnap megette a halam a macskám, ma megyünk piálni ide oda"... Miért nem inkább olyan dolgokat adsz ki magadból, amit máshol nem tudsz?

Rájöttem, hogy csomó olyan dolgon agyalok amik... Lehet, hogy mást nem is érdekelnének. Vagy legalábbis, nem az én korosztályom :O

Szóval ki kell ábrándítanom mindenkit, vége a leírom a napom fejezetnek. Azt fogod látni ami bennem van, nem azt amit láthatsz ha rám nézel ;)