2010. május 13., csütörtök

Napsütésben a záporeső

Nem mindig olyan rossz ha esik az eső. Tegnap már nem volt valami napsütéses idő, aminek nem nagyon örültem... sőt... kifejezetten letört. Aztán kaptam egy sms-t:
"Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt."
Dávid, Dávid :) Mindig tudja ^^ Utánna máris nem volt olyan szürke minden, máris nem zavart a víz, máris nevettem ha valaki aki kintről jött lefröccsölt.
Ma egész szép idő volt. Aztán hirtelen jött meg egy HATALMAS égszakadás! Nagyon feldobott annak a tudata, hogy nekem ebben az ítéletidőben kell majd hazasétálnom egy szál pulcsiba. Aztán meggondoltam magam. Rajzoltam egy szivárványt a padomra, és máris kevésbé zavart a temérdek víz, és az, hogy valamelyik osztályban egy lány mindig felsikított ha villámlott vagy dörgött az ég. Sőt elmosolyodtam rajta. Vége lett az utolsó órámnak és az eső még mindig esett. Nem is zavart. Nevettem mikor megláttam a lányokat, hogy az angol könyvüket a fejük fölé tartva álltak be a suli aljába. Nekem is felajánlottak egy munkafüzetet, de én úgy voltam vele, hogy nem zavar. Kifejezetten jól esett egy kicsit szétázni az esőben. Igaz, hogy most minden cuccom felaggatva szárad és még a hajam is vizes pedig negyed4 körül értem haza :') De sebaj. A kapucnim még le is hajtottam, hogy még jobban érhessen a víz. Jólesett. Mintha... Nem is tudom... Boldogságcseppecskék estek volna rám ^^ Nevettem.
Úgy éreztem ma magam, mint aki hullámvísútban ül...
Nem csak azért, mert hol esett, hol sütött a nap... úgy egyébként is. Hol szét tudtam volna robbanni a bennem gyűlő örömtől, hol pedig pörögtem volna, közben kiabáltam volna valahol!
Néha jó! Próbáltad már? Csak pörögni körbe-körbe és kiabálni! Vagy énekelni! Csodálatos, felszabadító érzés! Bár kinek mi... - Van akinek kinyitni az ablakot is felszabadító ;) - Mikor kimegyek forogni, van, hogy furán néznek rám az emberek. Viszont nagyon sokszor látom mások szemében a kísértést, hogy ők is megtegyék. De nem... Mert azt mások nem fogadják el, mert másoknak az nem kedves... Pedig ha tudnák, hogy mennyi... Oh de mennyi olyan "különc" esőben forogni vágyó ember van, mint ők! Jönnek a felnőttes kifogások. Nem tehetem, mert üzletember vagyok... sötöbö... Ugyan! Mindenkiben ott rejtőzik egy csintalan kisgyerek, aki arra vágyik, hogy néha... csak... NÉHA kiszabadulhasson röpke másodpercekre...
Aztán mi történik vele?
Bántjuk őt...
Éppen olyan érzés, mint mikor 5évesen elvette valaki a nyalókánkat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése