2010. március 7., vasárnap


"- Nem akarok hibát elkövetni, Garry.
- Akkor sajnos rossz fajba születtél, édes."
/P.S. I love you/


Az elmúlt időben mindenki a hibáimat mondogatta. Makacs vagy, hülyeségekben hiszel, butaság az amit eltervezel, csendes vagy, túl sokat beszélsz, zárkózott vagy, hülye vagy, ezt rosszul csináltad, azt rosszul csináltad... Néha megijeszt, hogy mások mennyire negatívan tudnak állni, kb. mindenhez. A sok vélemény és tanács között lassan már meg sem bírom mondani, hogy nekem mi a véleményem doglokról... Van amit nem akarok elkövetni, a végén pedig azért csinálom meg, mert annyira nem akarom. Nem érted? Hadd fejtsem ki... Folyamatosan mondogatja mindenki, hogy pl... nem is tudom... rendetlen vagy. Te pedig minél jobban figyelsz arra, hogy nehogy rendetlenség legyen, észre sem veszed, hogy mindent egy kupacba dobálsz a sarokba, amivel mit is érsz el? Kupit... A szobád azon részében teljes káosz lesz... Aztán egy idő után ugye mikor oda nem fér, egyre nagyobb lesz ez a kupac, egyre jobban beborítja a szobádat, te viszont még mindig arra a kis tiszta területre figyelsz ami maradt, mert félsz a kupactól... Na jó... Talán nem ez a legjobb hasonlat az egészre... Viszont nem egyszer láttam példád arra, hogy ha valaki valamire kifejezetten figyelt a végén megcsinálta. Legutóbb Meli is. Uhh bocsi, nem kérdeztem meg, hogy elmesélhetem-e... Remélem nem haragszol meg érte. Régen volt... néhány húzás, ami miatt kicsit megrendült benne a bizalmam, nagyon eltávolodtunk akkor egymástól, és nem szeretem nagyon felemlegetni, de példának remek. Mert rájött arra, hogy amit csinált nem volt jó, és változtatott rajta. E miatt nagyon büszke is voltam rá. A közöttünk lévő bizalom újra épülni kezdett, és nagyon jó állapotba került idővel. Aztán... mostanság újra elkezdte nagyjából ugyanazt. Igazság szerint én nem tudtam, hogy mit csináljak... kisit kétségbeestem, mert ha beszélni akartam vele erről sosem sikerült, mindig volt valami ami közbejött. Végülis ez a feszültség elmúlt és megbeszéltük. Meg kérdeztem tőle, hogy ha tudta, hogy ezek azok a dolgok amikért harapok és rosszul esnek miért csinálta? A válasza nem lepett meg: Azért mert nem akartam ezt csinálni. Sokszor ha valami ellen nagyon küzdünk épphogy belesétálunk. Mint a futóhomok. Ha nyugodtak vagyunk akkor ki tudnak minket húzni, de ha össze vissza kapálózunk csak elsüllyedünk.




" Hópihe akarok lenni, a nyár közepén "
Egy hópihe nyáron. Felbukkan, repül, szabadon... Nem számít neki semmi, csak az a kis idő felhőtlen boldog bolyongás még megtalál. Felelőtlenül ide oda csapong, azt csinálja amit szeret. Száll *-* viszi a szél... A világ legboldogabbjának érzi magát, hiszen azt csinálja amit szeret. A végén pedig? ... talán épp a te válladra hullva olvad el... s talán... észre sem veszed. Számára mégis a legcsodálatosabb idő volt, s most a nap eltünteti... elszakítja tőled. Azonban nem adja fel. Hiszen senki nem vesz észre egy kósza hópihét a nyár közepén...


"Tudod félek... félek becsukni a szemem,
mert akkor elszökhetnél..."
:$ ...

"Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted... gyűrötten, kócosan... mégis boldog vagy."

Csak itt lennél... csak hiányzol
Minden nap. Reggel, nappal, délután... mindig. Mikor meglátok egy párt az utcán, és elszorul a szívem... mert nem ölelhetlek át minden nap. Mikor történik valami és az első lennél akivel megosztanám, de még felhívni sem tudlak... Bárhogy is... de te vagy a legfontosabb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése