Egy különleges nap :)

Nem hiszed el, hogy létezik ilyen édes gyerek: I'm Yours

"Szeretek mindent, mindent ami Te vagy" :$ 10. hónap <3 A&F
"...Mostmár így felel a szerkezet, ami érted úgy dobban, mint egy erőmű ha robban..." :$ Senkimásért *-*

Sosem hittem volna, hogy valaha belemegyek egy távkapcsolatba. Igazság szerint, mindig mindenkit én beszéltem le róla... sosem hittem a sikerében. Nem tudtam elképzelni, hogy emberek ennyi időn át ki bírják a másik nélkül. El kell ismernem, hogy nem egyszerű... borzalmasan nehéz. Néha csak sikítanék, ordibálnék, hogy átölelhessem. Néha fáj... Mikor kapok egy olyan örömhírt, hogy a szívem is kiugrik, de ő az utolsó akinek el tudom mondani. Néha fáj, mikor valami miatt szomorú vagyok és tudom, hogy az egyetlen ami megvígasztalna egy érintés tőle. Néha fáj látnom, hogy kiborult, hogy nem állhatok mellette fikikailag... Néha fáj, mikor látok egy párt az utcán/tvben/neten és elönt az érzés, hogy csak vele akarok lenni. Néha fáj meglátnom egy képet róla a falamon, mert elszorul a szívem és érzem ahogy egy könycsepp bújik ki a szemem alól. Néha fáj, nekem mégis megéri :) Egyetlen vele töltött pillanatért, megéri heteket várni. Egyetlen öleléséért, megéri egy hónapig egy plüssmaciba mászni. Nem hittem, hogy egy ilyen kapcsolat lehet sikeres. Aztán láttam rá példát... Nem akartam belemenni, sokáig gondolkoztam... el akartam nyomni az egészet... De aztán nem tudtam neki ellen állni <3>

Szeretlek! *_*

Reggel nehezen, nyűgösen keltem, mikor bejött Csiszi, hogy "te nem mész suliba?" Félkómásan odavetettem neki, hogy "nincs első órám"... Aztán kiment, de már teljesen mindegy volt, akarva sem tudtam visszaaludni. Lassan kikecmeregtem, arcot mostam, leültem és próbáltam magamba valamiféle életet lehelni. Aztán ránéztem a naptárra ^^ Nem is kellett számomra több, hogy egy egész napos mosoly üljön ki az arcomra! Végigtáncoltam a lakást, felöltöztem, nevettem. Reggeliztem -fő az egészséges táplálkozás: sültkrumpli&pizza xD-. 8:40-re kellett beérjek... ez úgy nagyjából 8:30kor tudatosult bennem. Gyorsan összekaptam magam és indulás. Találkoztam Dórival a ház előtt, és nem bírtam megállni, hogy ne traccsoljunk kicsit. Ránéztem az órára 8:33, elkönyveltem, hogy elkéstem. Elköszöntem Dóritól és egy szép ütemmel elindultam a suli felé. Igazából eszembe jutott, hogy ha nem érek be, akkor be sem megyek 2- órámra se... Nem szeretek késni ilyen helyekről. Sajnos nem vagyok a pontosság mintaképe, de igyekszem ezen a téren -is- összekapni magam. Épp ideje... 18leszek ember! Szóval nem álltam meg, csak robogtam a suil felé. Odaérek látom kinn még áll pár srác. Köszönök és megyek tovább. Az iroda előtt ott volt Misi meg Viktor. Megálltam velük bezsélgetni, mert láttam, hogy a többiek még kinnt állnak a terem előtt a tanár meg úgyis onnan fog kijönni ahol én vagyok. Kicsit beszélgettünk és hallottam, hogy megszólal a csengő. Hűha... rekord idő, 6perc alatt beértem a suliba. Jó, nem mintha olyan rémesen messze laknék, de olyan 15-20perc szokott lenni ha szép kényelmesen elindulok otthonról. Srácok felmentek a termükbe, és meg odamentem osztályomhoz, vagyis a feléhez, mert nekünk infó a másik csoportnak nyelv volt. Mondtam Esztinek, hogy megkérdeztem Melit mi a véleménye lenne-e kedve focizni... Most kitalálta, hogy szeretne egy lány focicsapatot szóval együttes erővel összehozunk egyet. Sajnos sulin belül nincs csapat, mi viszont szeretnénk játszani. Jó nem vagyok focifanatikus, de játszani jó móka... Mondta suliban tanár, hogy majd megnézzük van-e lányfocira jelentkező. Igazából 3éve ezt hallgatom... Tavaly is úgy volt, hogy lesz... meg, hogy lesz kézi csapat is... Védülis nem lett, amit nagyon sajnáltam. Mindenki le van korlátozva arra, hogy "fiúcsapatok"... :/ De mindegy, ha így nem megy megoldjuk máshogy. Szóval megjött tancsi néni, kezdődött az infó. Szokás szerint exel feladatokat csináltunk -.-" Kicsit kezdem unni, mert év eleje óta ezen vagyunk. Bár már nem kapom meg azt a mondatot, hogy "tavaly már tanultuk, mi az, hogy nem tudod..." Igen, tanulták, én viszont nem ebben az osztályban voltam, sőt nem is ezen a szakon... Shalala. Szóval elszenvedtünk egy feladatlappal megint majdnem egy órát. Végén lehetett netezni... Csak megnéztem a leveleim, írtam egyet Szivemnek és ki is nyomtama gépet... bár ebben közrejátszott, hogy attól a fél soros levéltől, lefagyott a gép xD Szünet, irány fel a terembe a többiekhez. A padom mellett megálltam, megvártam, hogy Nóri meg Dönci beüljenek, úgyis én vagyok legkívül így legalább nem kell rajtam átmászniuk. Hallom magam mögül, hogy "Na de már!" Nézek hátra... na igen... A böködési háború sem egy napos XD Elmosolyodtam, mondom jóóóóólvan :D xD Leültem és kb, mint akinek semmi életjele XD Bele merültem egy papírba, meg a fülhallgatómba... nekiálltam rajzolgatni. Bejött Pereszlegi, mondta, hogy ma csendes beszélgetős napot tartunk, nem veszünk semmit. Máskor örültem volna, így viszont csak erősödött bennem az érzés "értelmetlen a suliban töltött idő a mai nap"... Végülis el voltam. Csináltam egy képet ^^ Hátulról páran azzal szórakoztak, hogy dobálták előre a szemetet... Nem egy galacsin repült el a fejem mellett, vagy landolt az orrom előtt. Ezeket finoman odébb löktem és kb. ennyivel el is intéztem. Nem tudom, nem állt szándékomban lesüllyedni néhány ember szintjére. Most annak semi értelme, ha dühöngve felállok és bosszankodok, annak csak egy hangos nyerítés (ami náluk a nevetést jelenti), az eredménye és további cseszegetés. Sosem értettem miért jó, ha magad ellen fordítasz a hülyeségeiddel egy csomó embert... Miért olyan nehéz kultúráltan viselkedni? Ja bocs... az nem menő... Bizonyára itt a "hiba". Ilyen ember viszont mindenhol van.. az utcán, a suliban, a munkahelyeden... Kezelni viszont egész egyszerű őket... szerencsére. Vége lett a magyarnak, sikerült befejeznem a "remekművem"... hát, egy kicsit depressziósan hat a kép. Pedig csak rajzolgattam formákat, nem akartam konkrét képet csinálni belőle. Egy rózsa a lap alján, az egyetlen ami színes... tőle balra egy lépcső, jobb oldalt pedig egy fél lány, hosszú hajjal, szoknyában, csizmában. A lap közepén keresztbe egy kerítés, aminek az árnyéka hosszan elnyúlik... Jobb felső sarokban egy napszerű dolog, bal fent pedig a hold és egy felhő. Kicsit érdekesen alakult valami... Nekem tetszik... csak a hangulata mondjuk lehetne pozitívabb. Majd legközelebb. Aztán kaptam egy sms-t. Dávid boldog 10.hónapfordulót kívánt ^^ A reggeli mosoly visszakerült az arcomra :) Végül egy kémiám volt. Talán az egyetlen órám amire volt értelme bemenni. Ketten feleltek, büntetésből, a többieknek addig el kellett olvasni a következő anyagot. Utánna együtt kezdtünk jegyzetet írni. Szóval itt volt valami suliszerű is. Nincs ám ez mindig így, mármint.. hogy ilyen laza minden. Álltalában kell teperni... Bár attól is függ, hogy melyik tanárnál... Na mindegy...

Aztán elindultam szépen haza. Dönci most rohant, szóval Nórival kanyarodtam balra, de vele se mentem túl sokáig. Most nem volt kedvem semmi kerülőhöz, vagy ilyemihez. 14:09... Meli még egy óra múlva végez. Valamikor majd megyünk el... Neki meg kell nézni valamit a városban, én pedig hajfestéket szeretnék venni. Idelye új színt adni a hajamnak, már nagyon le van nőve. Pontosabban, a szín kb. marad reményeim szerint. Szóval vagy ma, vagy holnap festés. Még kiderül. Attól függ Meli, hogy ér rá... vagy, hogy lesz-e kedve. Bár nem tudom. Festeni nem bonyolult, csak magamnak nem szeretem, mert hátul nem látom, hogy hol fogta be és hol nem. Szeretem inkább ilyen biztonsádosan megoldani ;) :)

*kicsit fázom... hát miért nem ölelsz át,
így neked is jobb hidd el*

"Ha egyszer elmeséled a történetemet, kezd úgy,

mint a tündérmeséket szokták: Volt egyszer..."

Hiányzol... Nem vagy itt... holvagy?