Pongyolapittypang... :P

Péntek:
Vannak olyan napok, mikor magadba roskadva, csak bámulsz ki a fejedből zéró életjelet tanúsítva. Tegyük fel, hogy egy előzőnapi beszélgetés akaratlanul talán, de darabokra morzsol. Szép lassan... először este, mikor nem tudsz aludni és ezen pörögsz és forgolódsz és azon töröd a fejed mivel tehetnéd jóvá. Majd mikor reggel kialvatlanul lesed mikor csörren fel a telefonod -vajon annak ellenére, hogy...- még ébreszt? Aztán hív. Csak bámulod a kijelzőt és könycseppek rengetege áraszt el. Nem sírsz... azhangos. Csupán öszefüggő patak módjára pereg arcodon a keserűség jele. Még teljesen időben vagy, hogy elkészülj, te viszont az ágyadon fekszel és próbálsz kitörni a vízfüggöny alól. Már egy óra eltelik, lassan már indulnod kellene... Erőt veszel magadon, kikelsz az ágyból. csak ülsz ott pár percig a fejedben ugyanaz. Felállsz. A táskád szerencsére előző nap rendbe pakoltad, így legalább azzal nem kell törődnöd. Zuhanyozni nincs időd, a percek csak úgy peregnek. Felöltözöl, majd kivánszorogsz a fürdőszobátokba. A szüleid szokásos módon a konyhában ülnek, kávéznak. Megfésülködsz majd kijövet lenyomsz az arcukra egy puszit. Egyikük egy kérdést tesz fel, te pedig lezseren felelsz. Bemész a szobádba, kabát, cipó, aki kérdezett pedig követ. Rádmosolyog, majd kedvesen megszólal "Nem muszáj ma bemenned." Rád tör a felismerés, tényleg ramatyul festhetsz, ha ilyet ajánlanak neked. Először kedvesen elutasítod, de utánna szinte parancsba kapod, maradj inkább otthon. Jól esik, megköszönöd. Visszaveszed a kényelme szakadt otthoni göncöd és elmerülsz a fejedben...
A nap jelentéktelenül és nyugodtan folytatódik. Némi fenforgást okoz a net átköttetés, de igazán nem is érzékeled. A konyhában csücsülsz és vársz. Mire? Igazán pontosan te sem tudod... Kajálgatsz, kávét főzöl... Még mindig ramatyul festesz... tükörbe ugyan nem nézel, de tudod jól, hisz mindenki türelemmel fordul hozzád, ha kiöntöd a kávét a szőnyegpadlóra, vagy lezárod az épp forró vizet, amiben tésztát kellene főzni. Csörög a telefonod, ismerős, aggódó hang a vonal túl oldalán, amiért nem vagy suliban. Tudatod nem vagy beteg és nyugodtan mehet suli után. Leteszed és a nap ugyanolyan jelentéktelenül tellik tovább. Nincs mit csinálni, benyomod a gépet és leülsz. Lényegében csak egy valakit vársz, hogy megbeszélhesd vele. A telefonod csörög, ő az. Öröm és kétségbeesés kavarog benned... Örülsz, hisz itt van beszélhettek, de rettegsz mi lesz. Az idő haladtával egyre másabb lesz a beszélgetés. Változó, de a vége eléggé jól sikerül már. Idő közben megjön a barátnőd is, aki látja, hogy ramatyul vagy megölel és csak segíteni próbál. Bár nem nyugodtál meg, de késésben vagy ő pedig nem érzi magát valami egésségesen. Aggódsz, amit ő talán el sem hisz.. Ahogy talán még sok mást sem... :/ Ami neked fáj, de mellékes. Elmentek a barátodhoz aki nálad volt, aztán a közeli pályára... kikapcsolni. Este van, 6óra múlt, ti csak nézitek a meccset, nem akartok hockey ütővel egy fagyasztott csirkét püfölni. Mert rosszul érzed magad, öleled akit tudsz, beszélsz, mosolyogsz, tereled a gondolataid. Mikor a meccseknek vége irány a város tömegesen. Pontosabban egy M betűs gyorskajálda. Mivel közelednek az ünnepek és kétségbe vagytok esve kinek mit adjatok, két security face - akikszétégetnek- kíséretében átszelitek a kirakodósokat. Irány a pláza melegedni és tovább kutatni. Majd mikor már sejtésetek van arról kinek, mit követitek a többieket. Ücsörögtök, dumáltok, szórakáztok majd ndultok. Először mindenki másfelé, majd ugyanarra. A TanyaBanánnál találkoztok a Mikulással, akinek csak ENYHÉN van bor szaga. Énekeltek neki, csináltok vele képet, röhögtök. Majd áttértek a krampuszra, aki épp cigit tarhál :"D Vele is kép, mert jófej és miért ne. Aztán csattogás tovább. Elmentek tömegesen egy kávézóig, majd vissza indultok. TanyaBanánnál mindenki a maga útjára... 4en lányok indultok először egy irányba, majd követ titeket 2srác, azért legyen aki vigyáz rátok. A nővéred kíséritek haza és 5en sétáltok vissza a már említett kávézójoz. Találkoztok pár full részeg haverral szóval irány valamerre el tőlük. Elkíséritek az egyik csajt a buszmegállóba, megvárjátok még elmegy. A srácokkal már csak 2en maradtatok. Mesélnek, meséltek, infót cseréltek. Eszetekbe jut olyan 10körül, hogy haza kellene menni. Kettéváltok elöl csajsrác, hátul is. Jól esik dumálni, elviccelni mindent. A házadhoz értek. Megdumáljátok a gipszlenyomatot :"D, miegymást... Majd csajszi felkísér a lépcsőhöz. Villanyt nyomtok, mire "Oda megy a Gigi egyból fény.Jobb vagy, mint Jézus." XD Erőstúlzás, de nevetsz. Elköszönsz a csajszitól, majd nyitod az ajtót. Kintről hallatszik ahogy fütyül valaki. Kitör belőled a kacagás.
Szóval a nap statisztikai indexe igencsak hullámos... Bár nevettél...mégis... ez egy olyan nap volt, amikor magadba roskadva csak bámultál ki a fejedből. Végül majdnem teljesen ugyanabban az állapotban zuhansz az ágyba, mint előző este... Forgolódsz és egy vízfüggöny választ el a világtól...


Szombat:
Nagyon semmi... 10ig alszol. Majd elmész bátyáddal vásárolni. Késve, kiderül, hogy teljesen időben érsz a nővéredhez dráma próbára. Utánna haza mész, és csak arra vársz, hogy beszélhess Vele. Most is épp ezt teszed.... A vízfüggöny eltűnt, mintha nem is lett volna, és már csak nevetsz. Hiszen mosolyogva minden könyebben megy :)


Ne félj remélni... a végén minden fájdalom elszáll... akárcsak egy pittypang könnyű pihéje... <3