2009. december 21., hétfő

Norbey csak miattad a blogom címe: 5

Első igazi nagy hó leeseeeettt *-*


-------------------------------------------------------------

Szombatestéről kb ennyit....
"Depresszió - néha"

Állni az ablak előtt és nézni ahogy hull-hukk az a rengeteg hó. Csak figyelni az éjszakát, látni a visszaverődő fényt, az óvatos autósokat és a korcsolyázó gyalogosokat. A fejedben rengeteg dolog csak össze-vissza kavarog, azt sem tudod pontosan hol áll a fejed. Menekülnél minden elől, így fülhallgató be, próbálod felidézni az előző éjszakai koncert hangulatát, gondtalanságát, amikor is kiheadbengeltél minden logikáz és kipogoztál-másokon vezettél le- minden fájdalmat... kiüvöltöttél mindent amiből eleged volt, ami sok. Felidézed, ahogy a padlóra zuhansz, majd valaki felránt míg a közvetlen melletted álló teljesen idegen arcok védelemként köréd állnak, hogy ne essen más rád. Érdekes nemde? Egy "elmebeteg rockkoncerten" mennyi odafigyelést és önzetlenséget találni. Hiszen.. ki ismert onnan... azt sem tudták álltalában ki áll mellettük, kivel üvöltik egyszerre összekarolva, hogy "...köszönöm, hogy mellettem és velem van sok jó ember. remélem, hogy viszonozni tudom nekik én is ezerszer..." mégis szórakoztak, mégsem rugdosták össze, mert elesett... Sőt voltak akik totál ismeretlent vittek ki a pogobol egész az ajtóig, mert az alig bírt lárba állni... Egyik ott lévő srác sem olyan ilyesztő vagy köcsög, mint ahogy megbélyegzik őket... büdösrocker, biztos ilyen meg olyan... paff éshanem?! A második esés után már meg sem lepődsz, hogy 4-5kéz kap utánnad és ránt fel. Jól esik végre mindentől függetlenül csak szórakoznod. Viszont ahogy vége a koncertnek és van 1ezrednyi logikus pillanatod minden amit eddig kiráztál vagy kiütöttél rádszakad. Végre hazaértek. Csípős megjegyzésekbe és lasagnába próbálod folytani a dolgokat, majd végre... alszol.
Ám nem túl sokáig, mert pár óra múlva felriadsz. Érdekeset álmodtál a vége szar volt. Ketten suliba mennek, ketten még alszanak, ketten vagytok fenn és beszélgettek... Kapsz egy sms-t, jól esik elmosolyodsz. Gondolod írsz egy levelet, mrt miért ne. közben fellépsz egy beszélgetőeszközre. Beszélgetni kezdtek... Megjegyzésem és leszarom kedvek... Ki mész inkább fésülködni -sírsz-... valaki utánnad bejön, megölel, de te elküldöd. Arcotmosol, hogy ne látszódjon, hogy sírtál, majd mindenfélébe folytod a könnyeid. Mosogatsz ezt azt csinálsz... Azt hinnéd remekül vagy, de valaki hozzád ér, akár véletlenül is, egyből belédmar valami és könnyezni kezdesz. Az egész nap ezzel a hangulattal tellik el... a külömbség, hogy már nem sírsz, csak éget belülről, amit szerencsére senki sem lát... Este pedig csak kiállsz az ablakba, figyeled ahogy szakad a hó, fülhallgatóval, az előző esti koncert hangzavarában...


A vasárnapod remekül sikerült, leszámítva egy kis rosszullétet. De túltetted magad. A karáconyi koncert eszméletlen volt!!! A kreatív asztalok pedig mókásak. Végülis, jól zártad a hetet.

Hétfőn végre sokáig alszol... elvégre téli szünet, hova mennél. Napközben pakolászol, meg elvagy... aztán leülsz gépezni... beszlélgetsz vele... jó a kedve ^^ ami a legjobb hír amit kaphatsz!
Aztán ő elmegy, neked is még van dolgod. Mikor vissza jössz nincs itt... Még fenn vagy nincs is. Beszélgetsz másokkal... felveszel még embereket msn-en. Nevetsz, elszórakozol, majd lemész és elvagy. ennyit erről a 4napról... elég is... sok is...


I love az elmúlt pár napban:
-hogy jókedvű végre
-Norbi és az 5 :')
-metti ajándéka *-*
-Ricsi haja *-* (L)
-Petike -Krajla és én kicsigyermekeXD-
-Depiiiiiiiiiiii
-megmégcsomómindenmááááás *-*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése